22/17 A trónjára német segítséggel visszatérõ Péter király (1044–1046) hûbéreskü letételével hálálta meg III. Henrik támogatását. Magyarország hûbéres tartomány lett, s ez az istváni mû teljes megtagadását jelentette. Az elõkelõk sikertelen és véresen megtorolt összesküvései után végül népi felkelés vetett véget 1046-ban Péter uralmának. Miközben az országnagyok Péter letételérõl és az István által megvakíttatott Vazul számûzetésben élõ fiainak hazahívásáról tanácskoztak, a Tiszántúlon a pogány érzelmû Vata vezetésével a köznép fellázadt. A történeti köztudatban pogánylázadásként élõ megmozdulás egyszerre irányult az állam és az egyház intézményei és képviselõi ellen. A pogánylázadás áldozatai között az elfogását követõen megvakított s csakhamar meghalt Péter király és a korszak egyik kiemelkedõ alakja, a hazatérõ Vazul-fiak fogadására induló Gellért csanádi püspök is ott volt. A megüresedett trónt Vazul középsõ fia, András herceg foglalta el, bátyja, a pogány Levente háttérbe szorulásának okai nem ismertek. I. András király (1046–1060) elfojtotta a pogánylázadást, s az országot István példáját követve kormányozta. 1055-ben apátságot létesített Tihanyban, melynek alapítólevele az elsõ eredetiben fennmaradt magyar oklevél. Ennek latin szövegében számos magyar szó és egy mondattöredék is olvasható, melyek becses nyelvemlékké teszik az oklevelet. 1. A Tihanyi alapítólevél 1055-bôl

1. Péter király Magyarországot hûbérül adja a német császárnak 2. A tihanyi alapítólevél részlete (1055) 3. Gellért megölése