18/15

Az 1277-ben nagykorúnak nyilvánított IV. László - elsõsorban a bárók hatalmaskodásaitól sokat szenvedõ magyar egyház fõpapjainak támogatásával - átmenetileg megszilárdította a központi hatalom helyzetét, még néhány báró lázadását is sikerült levernie. Aktivizálódott a külpolitika is. A német fejedelmek 1273-ban Habsburg Rudolfot választották királyukul, aki magának követelte az egykori Babenberg-tartományokat. A II. Ottokárral ily módon kirobbanó küzdelemben IV. László Rudolf oldalára állt, s 1278-ban a morvamezei Dürnkrutnál közös erõvel diadalmaskodtak a csatában elesõ Ottokár seregei felett. Ez a gyõzelem vetette meg a Habsburg-dinasztia közép-európai hatalmának alapjait.

IV. László konszolidációs kísérletének a kunok ügyében kirobbant konfliktus vetett véget. 1279-ben pápai követ, legatus érkezett Magyarországra, hogy támogatást nyújtson a királyi hatalom erejének helyreállításához. Ehelyett azonban az uralkodót támogató, ám pogány módra élõ kunok erõszakos megtérítésének szentelte figyelmét. Kikényszerítette az ún. „kun törvény” kiadását , melynek végrehajtásától IV. László húzódozott.


1. A morvamezei csatáról
2. IV. László I. törvénye


1. II. Ottokár cseh király pecsétje

2. Fülöp fermói püspök, pápai legátus Magyarországra jön

3. Taligára szerelt jurtákkal vonuló kunok