Szent István legendája Hartvik
püspöktõl
Urának, Kálmánnak, a kimagasló királynak
Hartvik püspök, aki Isten irgalmából tett szert lelki
hivatalra, az élet végsõ határán túl
a boldog örökkévalóságot kívánja.
Mikor hozzáfogtam a munkához, uram, híres királyom,
melyet boldog István király életérõl nagy
hatalmadban királyi paranccsal rám róttál,
sokáig szenvedtem hitványka elmém ellenszegülõ
tudatlansága miatt, kiváltképpen azért, mert
Priscianus, a grammatikai mûvészet tanítója, kit
egykor agyvelõmbe véstem, messze távozott, mintha köd
burkolná arcát most, hogy megvénültem, teljesen
elhomályosodott. Ám másrészrõl, míg
méltóságod iránti tiszteletemet fontolgatván
bizonytalan töprengéssel kelletlenkedtem, végül az
engedelmesség, minden erény fénye-gyöngye legyõzi
az aggódó szív kétségeit, az õ
erõs gyámolítására kapott újra
erõre csüggedésnek indult önbizalmam, hogy a munkát
megkezdjem. De minthogy a bizakodva véghezvitt ügy gyakran az
irigység taplója, térdet hajtva kérve kérem
diadalmasan kiemelkedõ felségedet, e munkácskát
királyi karjaid védelmébe vegyed, s a rossz
hangzású mondatok rendje vagy a szabálytalanul
összezilált szerkezet olvasásakor ne sértse szemedet.
Mert ha szemed netán egy méltatlan bökkenõre
rábukkanna, égesse meg akkor inkább a kódexet
a tûz lángja, mielõtt egy harmadiknak irigy szeme elé
jutna. Tehát mivel minden létezõ a jó Teremtõ
irgalmából cseppen, az õ ajándékából
kezdi a következõket zengeni beszédem.
"Minden jó adomány és minden tökéletes
ajándék felülrõl van, és a
világosság Atyjától száll alá."
Mivel ennek az Atyának legjobb adománya és
legtökéletesebb ajándéka mindenkire bõven
árad, mert senkit sem vet meg, hanem "azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön és eljusson az igazság
ismeretére" ,kiáradt a magyarokra is, akik tudvalevõleg
egykor a keresztények ostora voltak. Hogy ez miképp s mikor
történt, úgy gondolom, a toll tiszte az emlékezetre
bízni.
Abban az idõben ugyanis, melyben az említett nemzet az Isten
egyházát pusztította, volt egy bizonyos Géza
nevû fejedelme, a negyedik attól számítva, ki
a magyaroknak Pannóniába jövetele idején elsõ
vezérük volt; szigorú és kegyetlen, szinte
hatalmaskodva bánt az övéivel, s irgalmasan s
bõkezûen az idegenekkel, kiváltképp a
keresztényekkel; ámbár még süppedt a
pogány életmódba, mégis, a lelki kegyelem
fényének közeledtére, figyelmesen kezdett
tárgyalni a körös-körül fekvõ valamennyi
szomszédos tartománnyal a békérõl;
úgyhogy már ebbõl felismerhetõ, kinek
fiává vágyott válni.
Üdvözítõnknek az evangéliumban mondott szavai
szerint: "Boldogok a békességben élõk, mert Isten
fiainak hívják majd õket." Ezenkívül elrendelte,
hogy valamennyi keresztényt, ki fejedelemségébe be akar
lépni, a vendégbarátság és a biztonság
kegyében részeltessék, felhatalmazta a papokat és
a szerzeteseket, hogy elébe járuljanak, szíves
örömest hallgatta meg õket, kedvet lelvén abban,
hogy az igaz hitnek keble kertjébe vetett magja kicsírázik.
Minek szaporítsam a szót? Eljött az égben rendelt
idõ, háza népével együtt hitt és
megkeresztelkedett, megfogadván, hogy minden uralma alá vetett
alávalóját a keresztény hit szolgálatába
állítja.
Mivel pedig igen sok gondot okozott neki a lázadók
megzabolázása, a szentségtörõ szokások
lerontása, és hogy püspökségeket alapítson,
hite szerint a szentegyház javára, egy éjjel
csodálatos látomással vigasztalta meg az Úr,
gyönyörû külsejû ifjat állított
elébe, aki így szólt hozzá: "Béke veled,
Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szûnjenek meg gondjaid.
Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz,
mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tõled származik
a születendõ fiú, kire az Úr mindezek
elrendezését az isteni gondviselés terveinek
megfelelõen rábízza. Õ az Úrtól
választott királyoknak egyike lesz, a földi élet
koronáját majd az örökkévalóval fogja
felcserélni. Mindamellett a különleges követségben
hozzád küldendõ férfit tiszteletteljesen fogadd,
ha befogadtad, megtiszteljed, intelmeit hûséges szívvel,
nem színlelt helyesléssel hallgasd."
Hogy felserkent a fejedelem, a látomást kábultan elõbb
magában, majd Krisztus híveivel és az övéivel
meghányta-vetette, Istennek kitárt karokkal a földre borulva
alázatosan hálát adott, s könnyeket ontva
ajánlotta magát és fejedelemségét
születendõ fiával együtt annak õrizetébe,
aki nem alszik s nem is pihen. Miközben pedig az Istentõl
megjövendölt férfiún töprenkedik, jelentik neki,
hogy boldog Adalbert, a cseh egyház fõpapja úton van
hozzá az õ megtérítésére és
az õszinte hit elõmozdítására, hogy
dicsõítõ áldozattal áldozzon az
Úristennek. Elmondhatatlan öröm támadt Krisztus új
katonáiban, a vezér híveivel Krisztus apródja
elé vonult, tisztességgel fogadta, és ahogy a
látomás intette, minden módon kimutatta neki, hogy
engedelmes gyermek lesz.
Így hát a fejedelem parancsára a zabolátlan nép
mindenünnen összegyûl, a szent püspök társaival
szüntelenül int, téríti és kereszteli az
ország fiait, sok helyen egyházakat alapít. A
világosság, mely megvilágosít minden embert,
elûzvén a sötétséget, elkezdett
Magyarországon fényleni, és beteljesedtek ebben a
próféta szavai, ki így szólt: "A pogányok
népe, amely sötétben jár, nagy fényességet
lát." A láthatatlan világosság
világossága Krisztus, kinek megpillantását a
pogányok akkor érdemlik meg, mikor megtérve a
sötétségbõl valóban teljes
meggyõzõdéssel hiszik, hogy õ valóságos
Isten és ember.
Azt sem szabad elhallgatni, hogy minden kétség
eloszlatására, ha netán az említett, egyedül
a férfi elõtt feltûnt látomásnak kevés
hitele látszana, feleségét, kihez már
közeledett a szülés órája, az isteni kegyelem
vigasztalni ilyen látomással akarta. Megjelent ugyanis boldog
István levita és elsõ vértanú elõtte,
a levita öltözet díszeivel ékesítve, s így
kezdett szólni hozzá: "Bízz az Úrban, asszony
s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e
nemzetségben elõször jár korona és
királyság, és az én nevemet ruházd reá."
Rácsodálkozván az asszony így válaszolt:
"Ki vagy uram, vagy mely néven neveznek?" "Én vagyok - felelt
az - István elsõ vértanú, aki elõször
szenvedett vértanúságot Krisztus nevéért."
Ezt mondván eltûnt.
Közben megszületett a fejedelem Istentõl
megjövendölt fia, akit a próféta szerint ismert az
Úr, még mielõtt a méhben megfogant volna, és
akinek, mielõtt megszületett, elsõ vértanúja
nevét adta. Ezt Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite
õszinteségéért a keresztség fehér
ruhájába öltöztette, és õ lett lelki
gyámola. Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten
is ezt akarta, mert ami "István" a görög nyelvben, "korona"
a latin beszédben. Mivel Isten azt óhajtotta, hogy e világban
is királyi hatalom koronázza, s a jövõben váltsa
fel az örökké tartó boldogság
koronájával, kijelölte õt az örök, el
nem múló dicsõség elnyerésére.
Esztergom városában született, s már
gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika
tudománya. Nõtt a gyermek gyámolítva a gondos
nevelésben, a kisdedévek elmúltával, miután
a serdülõkor elsõ lépcsõfokán
átlépett, apja összehívta Magyarország
fõembereit és az utánuk következõ rendet;
a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát,
Istvánt a nép élére állította,
hogy uralkodjék õutána, és ennek
megerõsítésére mindet
külön-külön megeskette. Ezután betelvén
napjai, az Úr megtestesülésének 997.
esztendejében e világ haszontalan viszontagságait égi
örömmel cserélte fel. És ugyanazon évben boldog
Adalbert püspök Isten igéjének hirdetése
végett poroszföldre lépett, majd ugyanott a
vértanúság pálmájával
koszorúztatott meg.
Apja halála után a még serdülõ István
a fõemberek és a köznép kegyébõl
dicsõséggel apja trónjára emeltetvén,
lángoló lélekkel kezdett harcolni az igazságért,
mert ámbár még serdülõ éveinek
virágjában állt, nem a száján volt a
szíve, hanem szívében volt a szája. Nem feledve
a Szentírást, melyért szerfölött hevült,
a megfontoltságot és az igazságot tartotta szem elõtt
Salamon szavai szerint:
"Ha bölcs hallgatja a tanítást, gyarapítja
tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon."
Így hát minden rendeletében Isten hû
sáfárának mutatkozván, azon kezdett elmélkedni,
miként juttathatja a neki alávetett népet az egy Isten
tiszteletére. De mivel megfontolta, hogy ez a szomszédos nemzetek
szövetsége nélkül nemigen lehetséges, õ
a környezõ tartományok népeivel életbe
léptetett békét hûségesen
megerõsítette, hogy amit elméjében forgatott
a kereszténység zsenge ültetvényében annál
bátrabban hajthassa végre.
De minden jónak ellensége, az irigységgel és
gonoszsággal teljes ördög, hogy Krisztus apródjának
szent szándékát szétzilálja,
belháborút támasztott ellene; az õ sugallatára
vonakodott a pogány nép nyakát a keresztény hit
igájába hajtani, s azon mesterkedett, hogy fõembereivel
együtt kivonja magát uralma alól. S már
pusztították is városait, majorságait irtották,
birtokait fosztogatták, az egyház szolgáit, s hogy a
többirõl szót se ejtsek, már õt magát
is bántalmazták. Mikor pedig nem akartak letérni
eltévelyedett útjukról, s dühöngésük
nem csillapult, a vezér bizakodván az örök
erényben, seregének sokaságával Isten kedveltje,
Márton fõpap és Szent György vértanú
zászlaja alatt elindult, hogy úrrá legyen az ellenség
veszett dühén. Ezek e napokban éppen a köznyelven
Veszprémnek nevezett várost ostromolták, hogy ezt az
õ gyalázatára fordítsák: ott tanyáztak
le ugyanis, ahol a fejedelem és udvar szokott tartózkodni,
hogy könnyebben nyíljon út más erõsségek
elfoglalásához. Õ pedig, minthogy az isteni kegyelem
vezérelte, rajtuk ütött; és emitt a hitükben,
azok bizony csak a fegyverekben bizakodván, mindkét
részrõl küzdöttek. Végül, hogy az
ellenséget legyõzték, s részint leölték,
részint foglyul ejtették és megkötözték,
a gyõztes vezér híveivel hazavitte a gyõzelmi
jeleket. Ennélfogva birtokaikról - mind a földekrõl,
mind a falvakról - bölcsen rendelkezett, nem úgy, mint
egykor Saul, aki legyõzvén Amaleket, az Úr tilalma
ellenére a zsákmány javát válogatta ki
magának.
De mert Pannónia dicsõségére ott született
a boldog Márton fõpap, s az õ érdemeinek
oltalmában aratott gyõzelmet ellenségein a Krisztushoz
hû férfiú - mint már mondottuk -, dolgaikról
semmit sem tartván meg a maga szükségére,
tanácsot tartott Isten kedveltjeivel, s a Szent-hegynek mondott helyen,
a szent püspök telke mellett, ahol Szent Márton, amikor
még Pannóniában élt, ájtatosságra
helyet jelölt ki magának; az õ nevére monostort
épített, birtokokkal, javadalmakkal és minden
szükséges egyébbel gazdagította, s az õ
közbenjárásával legyõzötteken tizedet
véve a püspökséghez hasonlatossá tette, megszabva,
hogy minden javaikból oly szigorúan hajtsák be a tizedet,
hogy akinek netán tíz gyermek jutott, a tizedik sarjat Szent
Márton kolostorának adja.
Miután Krisztus katonája legyõzte az ellenséget,
lelki örömmel eltelve elhatározta, hogy minden
képességét és minden szándékát
az evangélium magjának melegágyává teszi.
Alamizsnálkodással és imádkozással
töltve idejét gyakran borult a szentegyház
padlójára, s könnyeit hullatva bízta Isten
akaratára tervének teljesedését, hogy az, aki
az Úr nélkül mit se tudna tenni, ha az Õ
rendelkezésének betöltése segíti, a kitervelt
jót erényes kezdeményezésekkel véghezvihesse.
Ennek a megkezdéséhez és beteljesítéséhez
azonban szükségesnek tartván Krisztus híveinek
tanácsát, levelekkel és követekkel mindenfelé
hírül adta kívánságát. Erre sok pap
és egyházi személy, kit a vigasztaló Szentlélek
látogatása ösztökél, úgy határoz,
hogy elhagyva a székhelyét az Úrért,
vándorútra kél. Apátok és szerzetesek
semmi tulajdont sem kívánva csupán arra vágytak,
hogy ilyen mélyen vallásos fejedelem kormányzása
alatt szabályaik szerint éljenek.
Köztük jött a regula szerint élõ Asrik atya
tanítványaival, akik közül egy Bonifác nevût
Asrik atya helyére neveztek ki apátnak: mikor a boldog király
igehirdetés végett Magyarország alsó részeibe
küldte, nyakán egy kard megsebesítette, s bár ezt
túlélte, a vértanúság
dicsõségét el nem veszítette. Érkezett
két másik is a lengyelek földjérõl, kik
elmélkedésre a remeteéletet választották,
egyikük, név szerint András, hitvallásának
érdeme miatt az angyalok kórusába vétetett fel,
melyrõl az Úr általa mûvelt csodajelei
tanúskodnak; a másik, Benedek, Krisztusért ontotta
vérét, s ezért csodálatosan megkoszorúztatott.
Miután Asrik apátot övéivel együtt tisztelettel
befogadták, a Vas-hegy lábánál egy Szent Benedek
atyáról elnevezett kolostort épített, ahol
mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a Regula rendjében,
s mivel a szent fejedelem adományai folytán bõvelkedik
a fenntartásához kellõ mulandó javakban, nincs
másra szüksége, csak arra, hogy az övéi és
mások lábát az evangélium szerint mindennapos
könyörgések és könnyek között
megmosogassa.
Ezekkel tanácskozott Isten szolgája, a legkeresztényibb
fejedelem, olykor közösen mindenekkel, olykor egyenként
egyesekkel; közben pedig Isten színe elõtt igen
dicséretessé tette magát azzal, hogy
katonaságának vezéreit az igaz Isten tiszteletére
térítette. Akiket pedig rajtakapott azon, hogy más utat
követnek, fenyegetéssel és rémítgetéssel
törte igába. Az egyház tanai szerint oktatta õket,
rárakta nyakukra a fegyelem igáját és
törvényét, s a gonoszság minden mocskát
a földig lerontotta.
Ezek után tartományait tíz püspökségre
osztotta, az esztergomi egyházat a többiek fejévé
és felügyelõjévé tette. S mivel az okos
fejedelem ismerte az említett Asrik vallásosságát,
õt a fõpapi méltóság süvegével
ékesítve a kánoni választással felmagasztalta,
s a kalocsai püspökség méltóságát
ráruházta.
Atyja halála után a negyedik évben az isteni kegyelem
intésébõl ugyanezt az Asrik püspököt,
kit más néven Anastasiusnak mondtak, a szent apostolok
küszöbéhez küldte, hogy Szent Péternek, az apostolok
fejedelmének örökösét megkérje: a
Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek
bõ áldását elküldje, az esztergomi
egyházat aláírásának tekintélyével
fõegyházzá szentelje, és a többi
püspökségeket is áldásával
erõsítse. Érdemesítse õt is arra, hogy
királyi diadémával izmosítsa, hogy e
tisztességre támaszkodva, amit Isten kegyelmébõl
elkezdett, még keményebben szilárdítsa.
Éppen ez idõben fogadta el Miesko, a lengyelek fejedelme
övéivel a keresztény hitet, s a római szék
elöljáróihoz követeket küldve kérte,
hogy apostoli áldással támogassák, és
királyi diadémával koszorúzzák.
Kérésére a pápa rábólintott, s
már egy jeles mívû koronát csináltatott,
melyet néki áldásával s a királyi dicsõ
ranggal elküldeni szándékozott. De mivel ismeri az Úr,
kik az övéi - hiszen mikor az apostolok kettõt jelöltek
ki az apostoli szolgálatra, Mátyást részesítette
elõnyben s vele töltötte be az apostolok számát
-, elhatározta, hogy sokkal inkább választottját,
Istvánt ékesíti szerencsésen e világi
koronával, majd azután ugyancsak õt díszíti
fel még szerencsésebben az örökkévalóval.
Tehát a kijelölt napon, melyen a már elkészített
koronát a lengyelek fejedelmének kellett volna küldeni,
illetve a megelõzõ éjszakán, a pápának
látomásában megjelent Isten küldöttje, és
ezt mondta: "Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap elsõ
órájában hozzád ismeretlen nemzet követei
jönnek, akik tõled fejedelmüknek az apostoli áldás
ajándékával egyetemben királyi koronát
követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál,
fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál.
Mert tudd meg, hogy ez néki a dicsõ királyi ranggal
együtt élete érdemeiért jár."
E látomás rendje szerint a következõ nap megszabott
órájában Asrik püspök a pápához
ért, a rárótt feladatot bölcsen ellátva,
a szent fejedelem viselt dolgait rendben elõadva kérte az apostoli
széktõl az említett kitüntetéseket; kimutatta,
hogy méltó ilyen tisztességre s
méltóságra, mert Isten segítségével
meghódított több nemzetet, s hatalma által sok
hitetlent az Úrhoz térített. Ezek hallatára nagyon
megörült a római fõpap, mindent megadott
jóságosan, ahogy kérték. Azonfelül keresztet
küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként,
így szólván: "Én apostoli vagyok, õ viszont
méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet
térített meg általa. Ezért rendelkezésére
bízzuk, miként az isteni kegyelem õt oktatja, az
egyházaknak s népeinek mindkét törvény
alapján történõ igazgatását."
Elnyervén hát mindent, amit kért, Asrik püspök
vígan tért vissza hazájába, magával vitt
mindent, amiért a vállalt utat végigjárta.
Elhozták hát az apostoli áldás levelét
a koronával és a kereszttel együtt, s miközben a
püspökök és a papság, az ispánok és
a nép egybehangzó magasztalásukat fennen
kiáltozták, Isten kedveltjét, István királyt
az olajkenettel felkenve a királyi méltóság
diadémájával szerencsésen megkoronázták.
Hogy a királyi rang jelének elnyerése után milyen
életû s ítéletû férfi volt,
megvilágítja a püspökökkel és
Magyarország fõembereivel együtt kibocsátott
törvénykönyve, melyben tudniillik megszerkesztette minden
egyes bûnnek ellenmérgét. És mert úgy tetszett
néki, hogy a békének, mellyel Krisztus fûzte egybe
a földkerekséget, legyen fia, el nem múló
kötés aláírásával utódainak
szigorúan meghagyta: senki köztük ellenségként
más földjét ne támadja, törvényes
vizsgálat nélkül szomszédját ne bántsa,
az özvegyeket és árvákat senki se nyomorgassa.
Királyságának sorsául pedig, de kivájt
sarjadékának szaporításáért a
római császári méltóságot viselõ,
szelíd erkölcsei miatt jámbornak nevezett Henrik
húgát, név szerint Gizellát vette
házastársul, kit miután olajkenettel felkentek, az
ország koronájának viselésében
társának rendelt. Hogy ez Isten tiszteletének
csinosításában miképp viselkedett, az Istennek
szolgálók gyülekezetei iránt mely buzgónak
s jótevõnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak
számos egyház keresztjei, edényei és csodálatos
mesterséggel készített vagy szõtt oltári
ékességei. Mindenekelõtt pedig a veszprémi
püspökség épülete, melyet
alapkövétõl kezdve minden Isten szolgálatához
szükséges arany- vagy ezüstnemûvel és sokféle
ruhával nemesen felékesített.
Maga a király a nemrég alapított
püspökségeket, mégpedig mind magát az
érseki, mind az összes püspöki egyházakat,
miután terjedelmes kerületüket egyenként kijelölte,
és mindegyiknek mindenben alkalmas egyháznagyot tett az
élére, az apátságokkal egyetemben
majorságokkal, udvarházakkal, szolgákkal és
javadalmakkal királyilag felruházta, keresztekkel, edényekkel
és az istentisztelethez járó más
eszközökkel - aszerint, hogy mire volt
külön-külön szükségük -
kielégítõen felszerelte, és minden egyes évben,
ameddig csak élt, tetézte az ajándékokat és
megajánlásokat, nehogy valamit is kívülrõl
kérjenek, akik a tárház tisztjét igazgatják.
A szerzetesek életét és közösségét
hol mások útján, hol személyesen
fürkészve gondosan megvizsgálta, a lankadókat
kárhoztatta, az ébereket szeretetébe fogadta, s a kanonok
szolgálatát Krisztus és az egyház bizonysága
alapján a püspökök gondjára bízta; az
apostol szerint: mindenkinek mindene lett, hogy mindenkit megnyerjen.
Volt egy Sebestyén nevû szerzetes, kinek életét
feddhetetlennek s vallásosságát Isten
szolgálatában odaadónak tartották. Ezt a tiszteletre
méltó király csodálatos szeretettel kezdte kedvelni,
mert valaki mennél vallásosabb volt, õ ahhoz annál
szívesebben hajolt. Ezt hát élete érdemeiért
fõpapi tisztségre méltónak ítélte,
s az esztergomi érsekség kormányzására
kinevezte. Ám minthogy megostoroz Isten mindenkit, akit fiává
fogad, a mondott Sebestyént is, hogy türelmét
próbára tegye, testi szemeinek világától
egy idõre megfosztotta. De hogy a hitben zsenge nyáj a
pásztor vezetése híján a kitûzött
helyes ösvényrõl el ne térjen, a római
fõpap egyetértésével a király a
többször említett Asrik kalocsai püspököt
állította a helyére. Három év
leforgásával Sebestyén Isten irgalmából
visszakapta szeme világát, az apostoli szék
tanácsára visszakerült hivatalába, Asrik pedig
érseki palásttal tért meg saját
egyházához, a kalocsaihoz.
Az említett király pedig hívõ volt, minden
cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s
felajánlás útján szüntelen imáiban
magát s királyságát az örökszûz
Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek
tisztelete s dicsõsége a magyarok közt oly nevezetes,
hogy nyelvükön még e szûz mennybevételének
ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele
nélkül, csak Úrnõ napjának emlegetik.
És hogy könyörületes oltalmát még
inkább elnyerhesse, magában a királyi
székvárosban, melyet Fehérvárnak mondanak, ugyanezen
örökké Szûz dicsõségére és
nevére híres és hatalmas, csodálatos mívû
bazilikát kezdett építtetni, a kórus falán
tarka vésetekkel, márványlapokból kirakott
padlóval. Aki ezt látta, szavaink igazságáról
tanúságot tehet: számtalan fajta miseruha,
oltárdísz és más ékesség van ott,
az oltárok körül több színaranyból
kalapált tábla, melyekbe a legdrágább kövek
sorozatait foglalták; Krisztus asztala fölött csodálatos
mívû cibórium emelkedik, a kincseskamra
mindenféle-fajta kristály-, ónix-, arany-,
ezüstedénnyel színültig rakva.
Ezt a szépséges, fentebb leírt egyházat a
király saját templomának tartotta meg, és olyan
szabadsággal ruházta fel, hogy fölötte egyik
püspöknek se legyen semmiféle joga. De hogy a regula
törvényétõl e hely testvérei se
mentesüljenek, az érsek közös zsinatán meg kell
jelenniük, hogy kiképezzék õket az egyházi
dogma tanításában. A gyóntatás és
olajszentelés napján akármelyik püspököt
bízza meg a király jelenlétében, vagy küldi
oda távollétében, az a bûnösöket ott
feloldozza, és az olajat megszenteli. Ünnepélyes
szentmisét is, ha a király éppen jelen van, csak a
püspök mondhat, akinek a király - a prépost és
a testvérek egyetértésével - mondani megparancsolja.
A király távollétében pedig a prépost
és a testvérek egyetértése nélkül
semmilyen püspök sem tarthat jogot a misemondásra vagy
bármilyen püspöki feladat ellátására.
Ezenkívül elrendelte: ennek az egyháznak a népe
olyan szabad legyen, hogy semminémû tizedet ne adjon semelyik
püspöknek, hanem szolgáljon, miként õ rendelte,
csakis a prépostnak és a testvéreknek.
Azután Isten szolgája arra törekedett, hogy mindazt, amije
van s amit megszerezhet, Krisztusnak ajánlja, kinek
adományából származott, hogy aki õt az
evilági dicsõségre és tiszteletre
méltóvá tette, az égi ország lakói
közé kegyesen felvenni méltassa.
Olvassuk az apostolokról írt jövendölésben:
"Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ
végéig elhat szózatuk."
Ez a mondás áll nemcsak a tizenkettõre, hanem mindenkire,
akit Isten az evangéliumot hirdetni küldött, akinek hite,
szavai és erkölcse révén gyarapodott az egyház.
Ezek között nem a legkisebbnek tartják ama
legkeresztényibb királyt: jóakaratának és
mûvének hírét, melyet az egyházak
építésében saját
hatáskörében szerzett, messze fekvõ földeken
és igen híres városokban széthintette.
Szerzeteskolostort alapított ugyanis Jeruzsálemben, abban a
városban, ahol Krisztus emberi természete szerint
tartózkodott, bõséges mindennapi eleséget
szolgáltató majorságokkal és szõlõkkel
gazdagította. A világ fejében, Rómában
is, István elsõ vértanú nevére tizenkét
kanonokból álló, minden tartozékkal
bõvelkedõ gyülekezetet állított, és
egy kõfallal körülkerített telepet házakkal
és vendégfogadókkal, azon magyaroknak alapított,
akik imádkozás végett felkeresik az apostolok
fejedelmének, boldog Péternek küszöbét. Még
a királyi várost, Konstantinápolyt sem fosztotta meg
ajándékozó jótéteményeitõl,
csodálatos mûvészettel épült templomot
adományozván minden hozzávalóval.
Méltán nyerte hát el a birodalma határain belül
az apostol nevét, mert noha az evangélium hirdetésének
tisztét õ maga el nem vállalta, a hit hirdetõinek,
mint vezérük és felügyelõjük, megteremtette
a gyámolítás és gondoskodás vigaszát.
Az égi irgalom valamennyi jótéteménye
közül, melyhez a boldog király isteni
végzésbõl jutott, mindenekelõtt azokat kell
felsorolni s a betûkre bízni, amelyekkel elsõsorban lehet
az örök élet örömeit kiérdemelni, ezek
pedig az irgalom és az igazság. Mert minden szerencsés
tetteiben egy dologra törekedett kiváltképp: ezt
lelkének hívõ látásával látta
meg az evangéliumban, mely igazságának
bizonyságával mondja: "Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik
is irgalmaznak", és más helyen: "Adjatok, és akkor ti
is kaptok." Az irgalomnak és kegyességnek oly szélesre
tárt karjaival ölelte át Krisztus szegényeit, sõt
bennük Krisztust, hogy egyetlen vendég vagy zarándok sem
távozott tõle szomorúan, jósága vagy
valamilyen vigasz nélkül. A szûkölködõk
felsegítésére mindennapos állandó
költséget határozott meg, az éjszakát
virrasztásban, tevékenyen és vidáman volt
szokása tölteni, Krisztus híveinek lábát
mosogatva, a szegények keblébe alamizsnát dugva, mivel
eltökélte, hogy e világon a szûkölködõ
Krisztust tagjaiban vigasztalja, így õ maga megérdemli,
hogy örökké örvendezzen, mikor a mennyei élet
kincsesházát minden gyönyörûségekkel
rakottan találja.
Egy éjszaka aztán lelki intéstõl illetve,
egymagában, anélkül hogy bárki tudott volna róla,
fogván egy Isten ajándékával teli erszényt,
szokása szerint felkerekedett Krisztus kicsinyke nyájának
meglátogatására. A szegények a mennyei kincseskamra
pénzének kiosztását mindjárt kezdetben
megzavarták, Isten emberének érdemeirõl
szakálla kiszaggatásával tettek tanúbizonyságot.
Emiatt hatalmas öröm öntötte el Krisztus
katonáját, és mindenki teremtõjének
legszentebb szülõanyjához irányította
lépteit, s a földre vetve magát hálálkodva
így kiáltott: "Égi királynõ, én
királynõm, így tisztelték meg katonáid,
akit királynak állítottál. Ha ezt valami
ellenségem követte volna el, megbosszulnám a
sértést segítségeddel. De mert tudom,
úrnõm, hogy ezt nekem az örök boldogsággal
fizetik vissza, igencsak ujjongok, s megköszönöm
Üdvözítõnk vigasztaló szavait, melyekkel
tanítványait vigasztalta, mondván: nem vész el
egy hajszál sem fejetekrõl." E szavakból értette
meg Isten embere, hogy égi kegyelem látogatta meg, és
lelki kenettel kenetett; elhatározta, hogy szíve kapuját
sohasem zárja be a segítséget kérõk
elõtt, s ettõl kezdve személyesen vagy mások,
de különösen Krisztus szolgái és cselédei,
vagyis a papok és a szerzetesek útján az égbõl
neki juttatott gazdagságot a szegények kezébe téve
az örök kincstárban helyezte.
Errõl a dologról igen sokan tesznek tanúbizonyságot,
de egy közülük, a vele a mennyei életben
örökké osztozó boldog Günther, aki evilági
nemesbõl lett megtérte után remete, s akit a
jótékony fejedelem bõkezûsége csalogatott
ide, s a csehek földjérõl többször eljött
meglátogatására. Mert valahányszor
érkezésének fényével István
udvarát beragyogta, a király kincseskamráját
keze alá helyezték, s mivel õ ennek tartalmát
zarándokok, szûkölködõk, szenvedõk,
özvegyek és árvák, klastromok és templomok
között kiosztotta, csakhamar kiürült. Isten ugyanezen
szolgájának intésére alapította meg az
istenfélõ király a Bélnek nevezett monostort,
s minden jóval gazdagította. Itt kezdte el elmélkedõ
életét élni a Velencébõl jött
Gellért szerzetes, akit felsõbb végzésbõl
fõpappá választottak, s a szent király elhunyta
után a kereszténység ellen támadt zavargásokban
megköveztek: a lelki kegyelem ajándéka által
méltó lett a vértanúk társaságára.
Úgy vélem, azt sem hallgathatom el, hogy Isten hatalma az õ
emberének még életében meg akarta mutatni, mennyi
érdeme lesz halála után. Hiszen ahányszor
fülébe jutott, hogy beteg valaki, egy darab kenyeret, egy kis
gyümölcsöt vagy fûszeres füvet küldött
neki orvosságul, azt, ami épp a keze ügyében volt,
meghagyván, hogy egészségesen talpra álljon,
és mivel szavait Isten kegyelme kísérte,
épségét a beteg nyomban visszanyerte.
Üdvözítõnk dicsõséges mennybemenetele
után, s azután, hogy csodálatos atyja jobbjára
ült, azt mondják, keveseknek jelent meg testi valóságban,
látomással azonban sokaknak nyújtott vigaszt,
megtanítván õket a jövõbe látni.
Ez történt boldog Istvánnal is. Egy éjszaka ugyanis
valamely titkos sugallattól hirtelen felriasztva megparancsolta, hogy
egy futár egy nap és egy éj alatt siessen az erdélyi
Fehérvárra, és tereljen minden földeken lakót
a városok falaihoz oly gyorsan, amint lehet. Mert elõre megmondta,
hogy itt teremnek a keresztények ellenségei, vagyis a
besenyõk, akik akkor a magyarokat fenyegették, és fel
fogják dúlni földjeiket. Alig teljesítette a
követ a király parancsát, itt is volt már a
besenyõk váratlan csapása; gyújtogatással
és fosztogatással mindent elpusztítottak, de Isten
kinyilatkoztatása révén a boldog férfi
érdemeiért mindannyiuk lelke a falak menedékében
megmenekült.
Ezután történt, hogy mikor jámbor Henrik, római
császári felség, a boldog király barátja
kiszenvedett, a császári hatalmat a germánok
választásából Konrád kapta, ki a béke
nyugalmát megtörve, egész Németország csapatait
egyesítve ellenségként próbált
rátörni Pannónia határaira. Tanácsot tartott
ellene a király a püspökökkel és a
fõemberekkel, s a haza védelmére egész
Magyarország fegyvereseit összevonta. Elõbb mégis
megfontolván, hogy Krisztus segítsége nélkül
mit sem tehet, kezét-szívét égnek emelte, és
sérelmeit úrnõje, az Örök Szûz Istenanya,
Mária elé tárva ilyen szókra fakadt: "Ha kedved
telik benne, világnak úrnõje, hogy
örökséged e részét ellenség
pusztítsa, s a kereszténység zsenge
ültetvényét irtsa, kérve kérlek, ne
róják fel az én renyheségemnek, hanem inkább
akaratod rendelésének. Ha a pásztor bûnös,
érdem szerint õ maga lakoljon, kérlek, ártatlan
juhokat dühöd ne sújtson." E beszéd után
Máriától már szinte megvigasztalva, s bizakodva
útra kelt az ellenség irányába. Mindjárt
másnap hírnök érkezett a germánok
táborába minden egyes vezérhez, mintha a császár
küldte volna, és parancsot adott át a
visszatérésre. Mihelyt az ellenség visszavonult, és
a szent férfi felismerte, hogy Isten oltalmának irgalma
látogatta meg, a földre borulva hálát adott Krisztusnak
és szülõanyjának, kinek védelmébe
magát és országának gondját szüntelen
imában ajánlotta. A császár pedig
megrémült övéinek ennyire váratlan
kudarcától, és tudakolta, miképpen
történt a dolog. Mikor aztán megértette, hogy a
hírnök, aki õket visszatérítette, valóban
nem volt az õ híve, nem kételkedett, hogy ez Isten
szándékából történt a leghívebb
király reményeinek megerõsítésére,
és azontúl országának
megtámadásától tartózkodott, mert
visszatartotta az örök bíró félelme.
Ugyanez a boldog király, miután a királyi
rendelkezések gondjával, elfoglalva az egész napját
tárgyalásokra és tanácskozásokra
fordította, az éjszaka csöndjében arra
törekedett, hogy magát virrasztásba és
imádkozásba vesse, idejét elmélkedéssel
töltse, könnyeit hullassa, könyörgéseiben Istent
szólítsa, s kérve kérte, hogy az igaz
bíró mérséklete szálljon irgalmasan
mindennapos ítélkezésére. Buzgó lelki
vággyal gyakran így cselekedett, s egy éjszaka, mivel
Isten temploma nagyon messze esett, nagy és nemes
kíséretével együtt sátrat verve megszállt
egy kiterjedt mezõn; a többieket elnyomta az álom, de
õ felkelt fekhelyérõl, szívének
hajlékába lépve, térdet hajtva egyedül ajka
mozgásával az örök irgalom kapuját
sóhajtozva, könnyek között ostromolta. S miután
már hosszasan, kitartóan könyörgött Urának,
az örök királynak szolgái eljöttek, hogy
kéréseit elfogadják, s a fölötte kifeszített
sátor felemelkedve a földrõl addig függött a
levegõben, míg Isten embere magához tért az
elrévülésbõl, s a lelkét eloldozta a
könyörgéstõl. Ámbár ez a jelenség
láthatatlanul csak annak, ki a dolgokat megtörténtük
elõtt tudja, s a rejtelmeibe avatott angyaloknak jutott
tudomására, mégis egy felette jámbor és
ártatlan férfiúnak, aki akkor talán ugyanazzal
foglalatoskodott, látható módon megnyilvánult.
A szent király a Szentlélektõl értesülvén,
hogy ez az ember tudja titkát, magához hívatta,
elõször nyájas szavakkal tudakolta, mit látott,
majd királyi ajándékkal gazdagította, s megtiltotta,
hogy amíg õ él, a titkot valakinek is feltárja.
Miután nevének híre eljutott sok nép
fülébe, és a szájából szóló
ítéletek általános elismeréssel
mindenütt híressé váltak, hatvan férfi a
besenyõk közül, akiket fentebb említettem, minden
felszerelésével, nevezetesen rengeteg arannyal-ezüsttel
és az ékességek sokféle fajtájával
megrakott szekereken elhagyva a bolgárok vidékét,
Pannónia határai felé közeledett, mivel a
királyhoz akart jönni. De sokan a szolgák közül,
kiknek lelke hajlik a bûnre, akár a viasz, a fenekedés
fáklyájától fellobbantva elébük mentek,
karddal levágtak egyeseket, a többieknek elrabolták
mindenüket, és kifosztva, félholtan otthagyták
õket. Ezek a király ítéletére tartogatva,
ami történt, s amit elszenvedtek, folytatták a megkezdett
utat, egyenesen hozzá siettek, és lába elé borultak.
Láttukra így szól: "Mi az oka bajotoknak?" "Uram -
felelték -, mi, a te szolgáid semmi rosszat sem forralva,
ítéleted tudományát jöttünk meghallgatni,
és egyesek - bár okot nem adtunk rá - elragadták
mindannyiunktól a magunkkal hozott vagyont. Ezenkívül,
akit elkaptak, lemészároltak, és mi épp hogy
életben maradva eljöttünk, hogy ezt hírül adjuk."
A király, amilyen okos lelkû volt, sem tekintetével,
sem szavával nem fenyegette azokat, hanem tartóztatva magát,
ahogy írva van: "mérgét a bölcs végül
is lecsillapítja", tüstént elküldött azért
a hadnagyért, aki alatt a vendégpusztítók
katonáskodtak, és elrendelte, hogy meghatározott napon
állítsák színe elé valamennyiüket.
Úgy lett, ahogy parancsolta, és vallatni elébe vitték
õket. Így szólt hozzájuk: "Miért
hágtátok által az Istentõl rendelt
törvényt? Miért nem ismertetek irgalmat, és
ártatlan embereket miért büntettetek? Ahogy ti cselekedtetek,
úgy cselekszik ma az Úr is színem elõtt veletek.
Mert a törvény áthágóit sújtani kell."
Miután ítéletüket elnyerték, valamennyit
elvezették, és az ország minden táján
az utak mentén kettesével felakasztva elvesztették;
ezt hihetõleg az igazság szeretetébõl tette,
hogy a többiekben félelmet gerjesszen, mivel azt akarta, hogy
országa minden vendégnek nyitva álló menedéket
nyújtson, így mindenkinek szabad bejárása legyen;
ha akárki lép be, senki se merje megsérteni vagy zaklatni
valamiben. Ez így is történt. Mert amíg élt,
egy vendéget sem mert senki zaklatással háborgatni.
Nyilvánvalóan boldog királyon is beteljesedett az apostol
szava, mely így szól: "Sok szorongatás közepette
kell bejutnunk az Isten országába", és a
Bölcsesség Könyvében: "Mert megfenyíti az
Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává
fogad."
Mert sokféle isteni fenyítés alatt rogyadozott, három
évig szüntelen betegségben sínylõdött;
miután ebbõl Isten kegyelmének orvossága
kigyógyította, az örök bíró titkos
szándékának valamiféle próbatétele
következtében fiainak kimúlásában megint
csak érezte a rá hulló korbácsütéseket,
mikor õket, ártatlan csecsemõkorukban, aki adta, elvette.
Halálukon érzett fájdalmát a szülõatya
élve maradt fia, a jó természetû Imre gyermek
iránti vonzalmának vigaszával fékezte. Immár
egyetlen fiát nagy szenvedéllyel szerette, mindennapos
imáiban örökösen Krisztusnak és szûz
Szülõanyjának szentelte. Minden óhajtásával
azt kívánta, hogy fia túlélje, s hogy utána
az országot õ örökölje. S hogy ilyen nagy uralom
kormányát majd erõsebben kézben tarthassa,
rávette, hogy az igazhitû férfiak tanítását
mindkét füllel hallgassa mindennapos olvasás által.
Az atyai szeretet lángjától ösztökélve
õ maga is erkölcstanító könyvecskét
szerkesztett néki, melyben õszintén és
barátian, a lelki intelem igéjével szól hozzá,
oktatva, hogy mindenekelõtt õrizze meg a katolikus hitet,
erõsítse az egyházi rendet, a fõpapi
méltóságnak rója le tiszteletét, kedvelje
a fõembereket s vitézeket, hozzon igaz ítéletet,
minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket
jóságosan fogadja, még jóságosabban
gyámolítsa, a tanács nélkül semmit se tegyen,
az elõdök példája mindig szeme elõtt legyen,
sûrûn teljesítse az imádkozás
kötelmét, s a kegyesség, irgalmasság meg a többi
erények ékesítsék. Az ilyen és ehhez
hasonló ismeretekben oktatott kiváló ifjú
engedelmeskedve az örök végzés intésének,
amelynek mindenek alávettetnek, az Úr
megtestesülésének 1031. évében ezt a
múló életet az örökre cserélte fel,
csatlakozván a mennybéliek társaságához.
Lelkét angyalok vitték az ég palotájába;
ez még halála órájában egy szent
életû görög püspöknek feltáratott.
És mivel szentségének érdemei miatt mindenki
nagy vonzalommal szerette, hatalmas gyásza keletkezett mindeneknek,
de kivált a fõembereknek, akik között az elárvult
atya sóhajtozott és kesergett. Mert látván, hogy
egyedül maradt, utód reménye nélkül,
bánkódott szeretni vágyó szíve. De ismerte
az Írást: "Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan
tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr
színe elõtt." és a kánoni törvényt:
senkinek sem szabad kedvesei elmúlásán
túlságosan szomorkodni. Letéve a gyászt teljes
valójával az isteni irgalom bõkezûségének
keresésére adta magát. A kolostorok és templomok
szolgáit, a szerzeteseket és a papokat különféle
alamizsnákkal és adományokkal vigasztalta meg, minden
jövedelmét, mellyel éppen rendelkezett, zarándokokra,
özvegyekre, árvákra költötte. Követei
képében még a külföldi tartományok
monostorait is gyakran meglátogatta királyi
adakozókedvének számlálhatatlan
ajándékával.
Szellemének fiatalkorában felvett szigorát élete
végéig megõrizte. Alig nyílt ajka nevetésre,
mivel az Írásra gondolt: "Akkor is fájhat a szív,
amikor nevetünk, és az örömnek is lehet
szomorúság a vége." Mindig úgy mutatkozott, mintha
Krisztus ítélõszéke elõtt állna,
lelki szemeivel az õ tisztelendõ külsejû
jelenségét látta, s kimutatta, hogy Krisztus a
száján, Krisztus a szívén, Krisztust hordozza
minden tettén. Szíve-lelke minden vágyával a
végsõ napot képzelte maga elé, s már a
mennyország lakója, angyali társalkodás társa
óhajtott lenni. Mindenféle-fajta Istennek tetszõ
erénnyel ékes lévén, eltökélte: Isten
színe elõtt szentségben és igazságban
él életének minden napján, hogy benne már
az eljövendõ megdicsõülés valamilyen
ragyogása lássék.
Nem sok idõ múltán betegségbe esett, melytõl
utóbb testében megfogyatkozott, s mivel a nyavalya hosszan
tartó gyöngeséggel nehezedett rá, már a
lábára sem tudott állni. Látta pedig udvarának
négy legfõbb nemese, hogy hosszan és súlyosan
betegeskedik, s mert szívük mélyén még mindig
hitetlenségben tévelyegtek, csalárd tervet
kovácsoltak, és megkísérelték leromlott
állapotát halálra váltani. Már esteledett;
mielõtt a házban meggyújtották volna a világot,
egyikük a homály leple alatt vakmerõen behatolt, és
a király meggyilkolására csupasz kardot rejtett
köpenye alá. Alig tette be lábát oda, ahol a
király pihent, csakis égi ösztönzésre a penge
lehullt, és a földhöz ütõdve megpendült.
Nyomban meghallotta a király, és kérdezte, mi az, bár
már tudta, mi történt. Az az ember megtörve, szorongva
bevallotta õrült tervét, bánta, közel
lépett, térdre esett, a király lábát
átkarolta, beismerte, hogy bûnözött, és
kegyelemért könyörgött. A bocsánatért
esdeklõt el nem kergette, gonosztettét gondtalanul elejtette;
végül a király parancsára felkutatott gyilkosokat
elõvezették, s õ fejükre törvényt mondva,
méltó ítélettel sújtotta õket.
Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom
díjára érdemesen, láz vette le
lábáról, s mikor már nem volt kétséges
halálának hamari napja, elõszólította
a püspököket és palotájának Krisztus
nevét dicsõítõ nagyjait; elõször
megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette
királynak. Majd atyailag intette õket, hogy õrizzék
meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék,
az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják
a szeretetet, az alázatossággal törõdjenek, de
mindenekelõtt a kereszténység zsenge
ültetvényén csõszködjenek. E szavak után
kezét és szemét a csillagokra emelve így
kiáltott fel: "Ég királynõje, e világ
jeles újjászerzõje, végsõ
könyörgéseimben a szentegyházat a
püspökökkel, papokkal, az országot a néppel
s az urakkal a te oltalmadra bízom nékik utolsó
istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom."
Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örök
Szûz Mária mennybevitelének az angyalok és az
emberek elõtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét
remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt
külön könyörgésekkel kérte;
sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte.
Eljött hát az az áldott nap, melyet halála csakhamar
még áldottabbá tett; körben állt a papság
s a püspök atyák, az ispánok vezérlõ
kara s tömegestül a szolgák; középen feküdt
a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét
felvette, mi urunk Jézus Krisztus testének-vérének
útravalójával felüdített szent lelkét
az Úr megtestesülésének 1033. évében
az Örök Szûz s a szent angyalok kezébe letette, hogy
az el nem múló égi boldogság nyugalmára
vezessék. Nagy sírás támadt övéi
közt, nagy öröm az angyalok közt, de ez a sírás
késõbb mind az életben levõknek, mind a majdan
születõknek örökké való
vígságára változott.
Gyásztisztességére Pannónia minden
tájáról összesereglettek, a királyi
székhelyre, azaz Fehérvárra vitték el a testet,
s minthogy a tõle épített egyház a Szentséges
Szûz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot
tartván a fõpapok, azt határozták, hogy
szenteljék fel elõbb a bazilikát, a testet a földnek
csak azután adják át. A felszentelés
ünnepségét megtartván, szent testét az
épület közepén fehér márványból
faragott szarkofágba helyezték, ahol érdemeiért
az Úr több éven át sok kórságban
senyvedõnek, lázbetegnek, sanyargatását s
nyomorúságát kiáltozónak, törvény
alatt görnyedõnek számtalan
jótéteményét tanúsította.
Sûrûn hallották az angyalok énekének
dallamát éjjelente, még sûrûbben
szállongott a templom hajóiban a legkellemesebb illat
édessége.
Így hát a boldog test ugyanazon a helyen negyvenöt évig
nyugodott, csodás és titkos rendelkezésébõl
annak, akit a szent helyén félelmetesnek hirdetnek, hogy
aztán - ámbár a föld súlya nyomta, és
visszaûzetett a porba - érdeme szerint mind itt az arra elrendelt
idõben méltóbban nyilvánuljon meg, mind a
feltámadás napján dicsõségesebben
szólíttassék elõ. Jólesik lelki
szemünkkel követni, mindez merre tekint, mit jelöl; hisszük,
nem is történhetett volna az isteni elõre elrendelés
kegyelme nélkül. Talán a föld porának valamilyen,
az isteni vizsgálat tüzével megtisztítandó
ráhintett rétege maradt meg rajta, mely nélkül
uralkodók mintegy hatalmi jogukból kifolyólag a jelen
életet alig vagy sehogy sem tudják végig élni.
Negyvenöt év múltán tehát, mikor Isten,
hogy a halandóknak irgalma jótéteményeit általa
tanúsítsa, ki akarta nyilvánítani szentjének
érdemeit; a római szék
intézkedésébõl apostoli levéllel
elrendelték, hogy mindazoknak testét felemeljék, kik
Pannóniában a keresztény hit magvait
igehirdetésükkel vagy intézkedésükkel hintve
az Istenhez térítették. Mikor eljött az ideje,
hogy ezt róla is kihirdessék, s hogy elhíreszteljék
a dicséretes kegyelmet, melyet általa a világ színe
elõtt megérdemelt a magyar nemzet, László
király - aki akkoriban igazgatta az államot, s mindenben
díszes erkölcsökkel jeleskedett, az erények
ragyogásával ékeskedett, teljesen átadta magát
Isten szolgálatának s dicséretének, és
akit megvilágosított a vigasztaló Szentlélek
- megbeszélést tartva a püspökökkel és
a fõurakkal és az egész Pannónia bölcseivel,
háromnapos böjtöt rendelt mindenkinek: ez a testi-lelki
üdvösségen munkálkodó Szentlélek
ajándékából a katolikusok
közösségére hasznos lehet; Krisztustól kell
kérni közös böjtre s alamizsnára alapított
könyörgéssel, hogy tüntessék fel csodajelek.
De hogy az Úr megmutassa, milyen irgalmas volt a szent király,
míg halandó testében élt, aziránt akkor
is, mikor már Krisztussal uralkodott, minden egyéb cselekedet
fölötti tetszését nyilvánította; bár
szent testét három napig teljes erõbõl
próbálták felemelni, semmi módon nem lehetett
helyérõl kimozdítani. Ebben az idõben ugyanis
az elkövetett vétségek miatt a mondott László
király és unokatestvére, Salamon között
súlyos viszálykodás támadt, melynek folytán
Salamont fogságba ejtve börtönben tartották. Mikor
hát a test felemelésével hiába
próbálkoztak, egy Karitas nevû, a bakonysomlyói
Szent Üdvözítõ egyház mellé zárt
apáca, ki az akkori közvélemény szerint igen
híres életû volt, égi kinyilatkoztatásban
részesülvén értesítette a királyt,
hogy hiába igyekeznek, a szent király földi maradványait
nem vihetik át, míg Salamont a börtön
rabságából ki nem eresztik, s szabadsággal meg
nem ajándékozzák. Elõvezették hát
õt a börtönbõl, és megismételték
a háromnapos böjtöt. Mikor harmadnapon a szent maradványok
átviteléhez kezdtek, oly könnyen emelték fel a
koporsóra nehezedõ hatalmas követ, mintha súlya
se lett volna. Véget ért hát a harmadnapi vecsernye,
s mindenki várva várta az isteni irgalom
jótéteményeit a boldog férfiú
érdemeiért Krisztus nyomban meglátogatta népét,
és mennyei csodajelek árasztották el a szentegyház
térségét, de minthogy sokaságuk azon az éjjelen
minden számot meghaladt, itt csak azzal az evangéliumi
mondással kívánunk elõhuzakodni, melyet a világ
Üdvözítõje küldött feleletül
Jánosnak, aki követek útján tudakolta, vajon õ-e
az, aki eljövendõ: "Vakok látnak, sánták
járnak, süketek hallanak, leprások megtisztulnak", a
csonkák kiegészülnek, az inaszakadtak meggyógyulnak
- mindebbõl mégis valamit; ha már mindent nem tudunk
- tudtul adni törekszünk.
Egy béna, tizenkét éve inaszakadt ifjat, aki
kezét-lábát nem tudta használni, szüleinek
segítségével odaszállítottak. Visszanyerte
egész teste épségét, s véle kezdõdtek
a csodajelek; mikor fürgén odaszaladt az oltárhoz,
növelte a Krisztusnak dicséretet zengõ sokaság
örömét. Egy másik hétéves fiút,
aki idegzsugorodás miatt születése óta csak
négykézláb csúszkált, szülei teljes
hittel a boldog férfiú közbenjárására
bíztak; leborultak véle a sír mellett, hogy kegyelmet
kérjenek. Ezt csakhamar el is nyerték: ámulatukra az
idegzsugorodás fiukban feloldódott, s látva, hogy
megszilárdult térde-lába, és jár, mindannyian
dicsõítõ kiáltásokkal magasztalták
Krisztus nevét a boldog férfiú érdemeiben. A
fiút az istenfélõ király határtalan
örömében sírva fakadva, felemelte a földrõl
és az oltárhoz vitte, s ott a dicséret himnuszát
zengve a gyermek gyógyulásával kinyilvánított
jótéteményért mindazokkal együtt, akik jelen
voltak, forró köszönetet mondott. Így az egész
éjszakát, megtisztelve szolgáját, Isten sok csodajel
csillogásával csodálatosan bevilágította,
a nép pedig, virrasztásba és imába merülve
el nem mulasztotta, hogy minden egyes csodát dicsérõ
kiáltással kinyilvánítson. Ezekhez kell
hozzáfûzni azt is, hogy nemcsak jelenvalók, hanem
távollevõk is nevezetes eredményû
gyógyulást nyertek érdemeinek
közbenjárásával. Mert mikor felemelésének
híre mindenfelé terjedni kezdett, a különféle
kórságban senyvedõk tömege Magyarország
minden végeibõl, ki-ki ahogyan tudott, a szent
koporsójához igyekezett. De jóllehet egyesek
odaérkeztek, másokat súlyosabb bajuk akadályozott,
s nem tudtak egyszerre odaérni, mégis hasonló irgalmat
nyerve, nagyon sokan útközben gyógyultak meg. Ezért
a szent király jótéteményeinek maradandó
emlékéül valahányan általa visszakapták
egészségüket, útjuknak ugyanazon a helyén,
ahol meggyógyultak, nagy kõhalmokat raktak, s ezek ott hosszú
ideig azután is megvoltak. De egy bizonyos asszony is, mikor ezalatt
egyetlen fia kilehelte lelkét, letette szülötte élettelen
testét a szent király koporsója mellé, hogy
érette Istentõl és szentjétõl
vigasztalást könyörögjön. Csodálatos és
a mi korunkban bámulatos dolog: az asszony abba sem hagyta az
imádkozást, amíg fiát, akit oda mint halottat
fektettek le, élve vissza nem nyerte.
Hogy megvirradt Isten szentséges szülõanyja, Mária
mennybevitele után az ötödik nap, összegyûlt
a templomban a király a fõemberekkel, a papság a
fõpapokkal; elõször gyászmisét mondtak,
majd elmozdítva a padlóból kiemelkedõ
márványtáblát, végül is lementek
a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly
hévsége árasztott el minden jelenlevõt, hogy
azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek
közepébe ragadtattak. Maga a koporsó színültig
volt kissé vöröslõ, szinte olajjal kevert vízzel;
benne mint olvasztott balzsamban nyugodtak a drága csontok: ezeket
a legtisztább gyolcsba gyûjtötték, s a
gyûrût, mely a boldog férfi jobb kezére volt
húzva, a folyadékban sokáig keresték. Mivel ezt
nem találták, némelyek elkezdték a király
parancsára a vizet ezüstüstökbe és hordókba
méregetni, hogy ha kiürítették a szarkofágot,
bizonyosabban megtalálják a gyûrût. De
csodálatosképpen minél több folyadékot mertek,
annál több áradt helyébe s töltötte meg
a koporsót. Látva a csodát, a kimert vizet
visszaöntötték a helyére, de a
visszazúdítással sem telt meg jobban a koporsó.
Akkor befedvén a sírt, dicséreteket s hálát
zengtek az isteni kegyességnek, és a talált kinccsel
Isten boldogságos szülõanyjának, az Örök
Szûz Máriának oltárához visszatértek.
Közben Isten, aki a szent hely félelmetes
bõkezûségének jótéteményeit
árasztotta azokra, akik mind a bazilikán kívül,
mind belül gyógyulást kértek, s csodajelekkel
olyannyira tudtul adta jelenlétét, hogy úgy tetszett,
ismét elkövetkezett az Úr földi életének
amaz ideje, melyrõl olvasható: "mindenki, akiknek
különféle kórságtól megszállott
betegeik voltak, vitték azokat Jézushoz és
meggyógyultak. Mindez az isteni jóság nemcsak azon a
napon, hanem sok idõ múltán is kegyesen munkálkodott
szolgája érdemeiért, úgyhogy más
vidékekrõl is, hallván Isten
jótéteményeinek hírét,
egészségük visszanyerése végett a
különb-különb betegségekben szenvedõk a
boldog férfi közbenjárásához vágyton
vágyva sereglettek. Egy bizonyos ispánné, Matild nevû,
fényes nemességû úrnõ, akit három
éve szüntelen bélbántalmak gyötörtek,
már közel állt a halálhoz. Gyászpadon
hozták el övéi, s mindjárt azon a napon, melyen
a boldog férfiú koporsójához ért, jobban
kezdte érezni magát, és rövidesen visszanyervén
korábbi élete épségét, hirdette Isten
nagy tetteit, melyekkel szolgája érdemeiért õt
jutalmazta meg. Isten csodáinak többi bizonyságát,
amely az égbõl szolgája kedvéért mutatkozott,
nem azért nem örökítem meg írásban,
mert megcsömörlöttem, hanem mert nemcsak engem öntöz
az Úr esõje, aki napját a jók és gonoszok
fölött is ragyogtatja, mindenkinek üdvérõl
gondoskodik jótéteményeinek sokaságával;
hirdesse hát mindezt tollával - nekik hagyom - számtalan
bölcs, kit Magyarország melenget és felkarol. Csupán
azt szándékozom még a kódex végére
illeszteni, hogyan bukkant napvilágra az isteni kegyelem csodás
ajándékából a sokáig keresett és
nem talált gyûrû a boldog férfiú jobbjával
együtt átvitele után három évre.
Egy bizonyos Mercurius nevû szerzetest, aki papi rendjében az
Örök Szûz kincstárának õre volt, s a
mennyei haza szeretete miatt a világról is lemondott, azon
órában, melyben a koporsót felnyitották, nehogy
a szent ereklyékbõl valamit elragadjon, megdorgált a
király, és messzire küldött onnan. Mikor szomorú
arccal ült a kórusban, egy fehér ruhába
öltözött ifjú összecsavart szövetet adott
át neki, mondván: "Rád bízom ezt
megõrzésre, s ha eljön az idõ, felfedésre."
A szent szolgálat végeztével a szerzetes az
épület sarkában a szövetet kibontotta, s elsápadt,
hogy Isten emberének ép kezét, rajta a csodás
mívû gyûrûvel meglátta; anélkül
hogy tudtak volna róla, magával vitte a monostorba, melynek
igazgatása reá volt bízva, s várva várt
az ifjú által Krisztustól megjövendölt
idõre. Itt a földbe rejtett kincset sokáig
eltökélten egyedül vigyázta és õrizte,
majd a kolostor alapítóit értesítette,
végül, hogy közeledett a kinyilvánítás
ideje, a királlyal is közölte. Ez a püspököket
és Magyarország elsõ embereit csakhamar
összehívatta, s miután ott Krisztus sok csodás
jótéteményét pazarolta, õ az
ünnepélyes napot Isten embere jobbjának
felemelésére meghatározta.
Mi dolog, testvéreim, hogy a többi tag eloszlott, s a hús
porba vegyültével teljesen szétfoszlott, csak a jobb kéz
õrizte meg csontjaihoz tapadó idegeivel s bõrével
épségének ékességét? Nem hiszem,
hogy mást akarna a jeles ténnyel kinyilvánítani
a megmérhetetlen isteni szándék, mint hogy a szeretet
és alamizsnálkodás az erények minden
lépcsõfokán átlép. Ezért mondja
az igazság az evangéliumban: "Boldogok az irgalmasok, mert
majd nekik is irgalmaznak." És másutt: "Adjatok és akkor
ti is kaptok." Megint más helyen: ahogy a víz eloltja a
tüzet, úgy az irgalmas szeretet a bûnt. Méltán
mentesült a rothadástól a boldog férfi jobbja,
mert a kegyesség virágjától mindig újra
kivirulva a szegények adományaival kifogyhatatlanul
táplálta. Segítséget nyújtott a
szûkölködõknek, igájukból
kiszabadította a fogságba vetetteket, a zarándokoknak
ruhát és szállást juttatott, az özvegyek
és árvák nyomorúságát és
szükségét sajátjának tekintette, az Úr
vacsoráját és parancsát a szegények lába
mosására naponta megismételte, alamizsnáját
nem rablásból vagy mások kárára, hanem
saját erszényének költségébõl
vetette, lemondott a birtok iránti vágyról, hogy Isten
házait gazdaggá tegye, s így mindenben az Istenség
akaratát segítve, húsát a bûnökkel
és kívánságokkal egyetemben keresztre
feszítette. Innen van testének és jobbjának
gyönyörûséges és bámulatos csodálata,
innen az örök élet édes és boldog jutalma,
innen a mennybéliekkel kívánatos együtt lakása,
ahol rásugárzik a mindig fénylõ s fogyhatatlan
ragyogása az egy és legfõbb Istenségnek, az
Atyának, Fiúnak és Szentléleknek,
mindörökkön örökké. Amen.
(Kurcz Ágnes fordítása)
Forrás:
Árpád-kori legendák és intelmek
Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1983, 34-53.
|