I. László törvényei

I. László III. dekrétumának tartott törvény

Ezt határozták, ezt a törvényt hozták;

1. A századosokról és tizedesekrõl

a) Hogy a király követe menjen el minden egyes várba, s ott gyûjtse össze azoknak, kiket a nép nyelvén "ewr"-öknek (ejtsd: õrök) neveznek a századosait és tizedeseit, az összes alájuk rendeltekkel együtt, és parancsolja meg nekik, hogy ha valakit lopásban vétkesnek tudnak, mutassák meg; és ha azok, akiket bûnösökként mutatnak meg (annak bizonyítására), hogy õk nem bûnösök, (isten-) ítéletet akarnak vinni, engedjék meg nekik az (isten-) ítéletét. És azokat, akiket "õr"-öknek neveznek, osszák be tízes csoportokba, s közülük egy vigye az ítéletet mind a tíz helyett; ha az sértetlen marad, a többi kilenc is legyen igazolt; ellenkezõ esetben pedig mind a kilencen vigyék az ítéletet, ki-ki saját magáért. Az pedig, aki a kilenc (társáért) vitte a tüzes vasat, maga is vigyen saját magáért, de (forró) víz próbát.

b) Ezek után kérdezzék meg az összes elõkelõktõl és a néptõl, nem tudnak-e valamely lopásról hírhedt falut; és ha (ezek) valamely (falut) megneveznek, szólítsa fel a király követe a falubelieket, hogy akiket a faluban tolvajnak ismernek, azokat adják ki. Ha pedig azok, akiket kiadtak (isten-) ítélettel akarják magukat védelmezni, ebben ne akadályozzák meg õket. De azoknak, akik már elõbb is tolvaj hírében állottak, semmiképpen sem engedjék az (isten-) ítéletet.

c) Azonkívül ugyanannak a falunak az (összes) lakóit osszák tízes csoportokba, és a tizedik a többi kilenc helyett (is) vigye a próbát. Ha õ tisztának bizonyul, a többi kilencet is tekintsék bûntelennek; ha bûnösnek bizonyulnak, amiképpen fentebb mondottuk, mindegyik saját magáért vigye (a tüzes vasat), a tizedik pedig, ki a többi kilencért vitte, saját maga (forró) víz próbával vizsgáltassék meg.

d) Azután a király követe faluról falura menjen, s kérdezõsködjék a falubeliektõl, hogy ahol tolvajt tudnak, mutassák meg. Azt is tegye közhírré, hogy egész Magyarország fõemberei megesküdtek, hogy a tolvajt nem kímélik, sem el nem rejtik, s õk is (ti. a falusiak) hasonlóan cselekedjenek. És ha a parasztok azt mondják, hogy az esküt meg akarják tartani, akkor mutassák meg a tolvajokat, ahol (ilyet) tudnak. De ha késõbb valaki azzal vádolja meg õket, hogy a tolvajokat elrejtették, és így esküszegõnek bizonyulnak, nyelvük megváltásáért tíz pénzt fizessenek, és vezekeljenek az egyházi szabályok szerint.

2. Azokról, akik mások embereit maguknál fogva tartják

a) Megparancsoljuk azt is, hogy a király ugyanazon követe nyilvánítsa ki mindenkinek, úgy a nemeseknek, mint a nem nemeseknek, elsõsorban a püspököknek, apátoknak, ispánoknak, azután pedig a kisebb személyeknek, hogy ha valaki András király és Béla herceg ideje és Sarchas nevezetû bíró összeírása óta a várkatonák avagy azok közül, akiket "ewnek"-nek (innek-nek) mondanak, valakit avagy rabszolgákat tart vissza magánál, mindezeket Szûz Mária mennybemenetele ünnepén a királynak szolgáltassa át. Ha valaki ezt vonakodnék megtenni, kétszeresen adja vissza; ha pedig valaki védelmezni akarja (a nála levõ személyeket), az elõbb említett ünnepen jöjjön a (királyi) udvarba, és ott adja elõ védekezését.

b) Azok is, kiket "wzbeg"-nek ("üzbég"-nek) neveznek, jöjjenek azon az ünnepen mindnyájan a királyi udvarba, és (rájuk nézve) ezután az legyen érvényes, amit a király ítélete rendelni fog. És ha valaki az említett idõpont után azok közül, akiket akkor visszaadni parancsolunk, valakit visszatart, kétszeresen adja vissza, és ötvenöt penzát fizessen a kihágásért.

c) És ha azzal kapcsolatban, aki másnak a tulajdonát visszatartotta, valami gyanú támad, azon okból, mivel az, akit visszatartott, tolvaj és rabló hírében áll, tisztázza magát istenítélettel; ha bûnösnek találtatik, õ maga is mint tolvaj ítéltessék meg.

d) Ha azok közül, kiket a nép nyelvén "wzbeg"-nek neveznek, némelyek valamely személy szolgálatában állanak is, az ilyeneket is szolgáltassák vissza a királynak Szûz Mária mennybemenetelének ünnepén; ha ezt valaki megszegi, kétszer annyit adjon vissza, és azonkívül a törvényszegésért ötvenöt penzát fizessen.

3. A nádorispánról

Azt is akarjuk, hogy ha olykor a nádorispán hazamegy, a király és az udvar pecsétjét hagyja annál, aki helyetteseképpen ott marad, hogy miképpen a királynak egy udvara van, úgy pecsétje is egy legyen. Ameddig pedig ez az ispán otthon marad, pecsétjét senkire se küldje, csupán azokra, kiket "udvarnokok"-nak neveznek, és akik önként, saját akaratukból mennek hozzá, azok felett legyen szabad neki ítélkezni. Ha másképpen cselekszik, ötvenöt penzát fizessen. Hasonlóképpen a herceg ispánját is, ha az nemcsak a saját alattvalói, hanem mások felett is ítélkezik, ugyanazon büntetéssel javítsák meg.

4. Az olyan tolvajról, aki a templomba menekül

Ha valamely szabad lopást követel, és az egyházba menekül, legyen annak az egyháznak a szolgája, amelyben menedéket keresett. Az pedig, akinek a tanácsára menekült meg, saját részét veszítse (ti. a tolvaj szétosztandó vagyonából). És ha a pap amazt (az odamenekült tolvajt) felszabadítja, helyette legyen az egyház rabszolgája. Azt pedig, aki a lopást elkövette (és a pap szabadon bocsátott) adják el más országba, és ha késõbb ide visszatér, szúrják ki a szemét.

5. A rabszolgáról vagy szabadról, aki ugyanazon bûn miatt az egyházba menekül

a) A rabszolgát pedig, aki lopást követett el, és az egyházba menekül, urának adják vissza, és az, akinek tanácsára futott oda, adjon az egyháznak két penzát.

b) És ha szabad követett el lopást, de mielõtt elfogták vagy megkötözték volna, az egyházba menekült, az (ilyen) hasonlóképpen legyen az egyház rabszolgája, és akit meglopott, az ne veszítse el az õ részét.

c) Ha rabszolga fut ilyen módon az egyházba (ti. mielõtt elfogták volna), ura egy pénzzel visszaválthatja õt, és akinek a tulajdonát ellopta, annak (a szolga ura) azt teljesen térítse meg.

d) Ha pedig a szolga valami nagy dolgot lopott, éspedig akkorát, amennyit ura visszatéríteni nem tud, az, akié a szolga, adjon az egyháznak egy penzát, és a szolga legyen az egyházé.

6. A lopást elkövetõ asszonyról

Ha valamely férjes asszony lopást követ el, orrát veszítse, és adják el, és minden vagyonával, amivel férje halála után más férfihez mehetett volna, bûnhõdjék. És ha özvegyasszony cselekszi ugyanezt, egyik szemét veszítse, és - kivéve a gyermekeit megilletõ részt - vagyonával bûnhõdjék.

7. A lopást elkövetõ leányról

Ha valamely hajadon leány lopást követ el, adják el, és soha se térhessen vissza a szabadság állapotába. És ha valaki (õt) felszabadítja, árát fizesse meg (ti. büntetésképpen), a leányt pedig vezessék a király udvarába.

8. Az olyan tolvajokról, akik tíz vagy hat dénár értékût lopnak

a) Ha szabad (ember) tíz dénár értékût lop, minden vagyonával együtt vesszen el. Ha kevesebbet, egyik szemét vájják ki, és Szent István törvényei szerint ítéljék meg.

b) Ha a szolga hat dénár értékût lop, veszítse el mindkét szemét; ha kevesebbet (lop), egyik szemét, és amit lopott, ura kétszeresen adja vissza.

9. Azokról, akik tolvajt fognak

a) Ha valaki tolvajt fog és megkötözi, csak három napig tartsa magánál, a negyedik napon állítsa a bíró elé; és ha esetleg azt mondja, hogy a tolvajlás bûnrészeseit is meg fogja találni, nyerjen hat hét haladékot, és ezalatt a tolvajlásban részeseket, akiknek megtalálását ígérte, találja meg; ha pedig nem találja, a király ítélete szerint bûnhõdjék. Ha pedig tovább tartja õt (a tolvajt) (fogva), mint három napon keresztül, és nem állítja õt, miként mondottuk, a negyedik napon a bíró elé, és ezért a tolvaj rokonai vagy annak ura, ha van ura (ti. ha szolga az illetõ), panaszt emelnek, állítsák (a tolvajt) bíró elé, és magát (az elfogót is), mivel amazt megkötözve tartotta, és nem állította a törvény szerint a harmadik vagy a negyedik napon elõ, állítsák a bíró elé, és ezért, mivel igazságtalanul tartotta vissza a tolvajt, tíz penzát fizessen, a tolvajt pedig a törvény szerint ítéljék el.

b) És ha valaki a bírák ítéletét megvetõleg áthágja, hat penzát fizessen (a bírónak), a bíró pedig a tolvajt erõvel vegye el, és ha a tolvaj istenítéletet kér, és az istenítélet megengedtetvén neki, ártatlannak bizonyul, ebbõl a hat penzából (a bíró) egyet a szentegyháznak adjon; és ha bûnösnek találtatik, minden vagyonával együtt a király tulajdonává legyen.

10. Azokról, akik hadjárat idején lopnak

a) Ha a király hadjáraton van, és ezalatt tolvajt találnak fogni, az, aki fogta, erõsen õrizze, de miután a király és elõkelõi visszatértek, azon az idõhatáron túl, melyet mondottam, ne merészelje magánál tartani. Ha pedig másképpen cselekszik, hat penzát fizessen.

b) Ha valaki hadjárat idején lopást követ el, az ilyet minden vagyonával együtt irtsák ki.

11. A kereskedõkrõl, akik városról városra járnak

Ha valaki városról városra járva vásárol és elad, és valamirõl, amit korábban eladott, késõbb kiderül, hogy lopott dolog volt, azt, aki eladta, mint tolvaj ítéljék el, azokat pedig, akik tanúk voltak, (isten-) ítélettel vizsgálják meg; ha bûnösnek találtatnak, mint tolvajokat ítéljék el õket.

12. A nemesek udvarában fogott tolvajról

Ha valaki valamely nemes udvarában követ el lopást, vagy az udvarház gazdájának jelentsék, vagy az õ poroszlójának. És ha véletlenül az történik, hogy egyik sincs otthon, várjanak tíz napig; ha a tizenegyedik napon sem megy haza egyikük sem, állítsák (a tolvajt) bíró elé, és a törvény szerint bánjanak vele.

13. A szökött javak gyûjtõirõl

A szökött dolgok összegyûjtõje, akit a nép nyelvén "joccedeth"-nek (javak szedõje) neveznek, mindazt, amit összeszed, az illetõ megyének a várába gyûjtse össze, és a király lovásza és annak a várnak az ispánja a vár külsõ részében istállót csináltassanak, s ott, ami jószágot csak összegyûjtenek, Szent Mihály napjáig õrizzék; a szökött emberek, tudniillik a ioch (ejtsd: "jok" - javak) kétharmad részét adják a király poroszlójának, egyharmadát az ispánnak, és egészen az említett ünnepig õrizzék õket, mindezekbõl Szent Mihály ünnepe után, amikor szétválasztják õket, a püspök küldötte tizedrészt kapjon.

Szent Márton ünnepétõl Szent György ünnepéig (ismét) gyûjtsék össze a juhokat és ökröket és hasonló módon osszák széjjel. És ha közben a szökött javak összegyûjtõje, akit említettem, mindezeket megszegi, minden vagyonával együtt vesszen el, kivéve a gyermekeit és feleségét; ha az, aki az ispán nevében gyûjtötte a szökött jószágokat, szabad ember volt, hasonló módon vesszen el, ha rabszolga, vegyék el õt az ispántól. Ha az, aki a király nevében gyûjtötte a szökött jószágokat, abból, amit gyûjtött, valakinek adott, mindketten vesszenek el, és ha valaki az ilyen dolgokból valamit (a javak szedõje elõtt) letagadott, amennyit letagadott, tizenkétszer annyit adjon vissza.

14. Azokról, akik a futárok által elengedett lovakat tartanak maguknál

Ha valaki olyan lovat tart magánál, melyeket a futárok engedtek el, három héten át bemutatás végett vezesse a templom elé, vagy a vásárba. És ha tulajdonosa nem jön, adja azt a király gyûjtögetõjének. Hasonlóképpen a tolvajok által elbocsájtott lovakkal az történjék, hogy aki a tolvajt lóval együtt fogta el, a tolvajt adja át a bírónak, a ló pedig legyen az övé.

15. Azokról, akik a király határozatát megvetik

Aki pedig a király és a fõemberek határozatait megszegi, ha püspök, ítéltessék meg a király akarata szerint; ha ispán, ispánságából mozdítsák el, ha százados, tisztétõl fosszák meg, és azonfelül ötvenöt penzát fizessen; ha vitéz, hasonlóképpen ötvenöt penzát fizessen.

16. A bírákról

Akarjuk, hogy mindegyik bíró (csak) a saját kerületében ítélkezzék.

17. Azokról a tolvajokról, akik az egyházba menekülnek, és magukat ártatlanoknak mondják

Ha valamely tolvaj szolga vagy szabad, az egyházba megy be, és magát ártatlannak mondja, (isten-) ítélettel vizsgálják meg õket. Ha bûnösnek találtatnak, úgy ítéljék meg õket, mintha nem mentek volna a templomba; ha pedig bûnüket beismerik, boldog István törvénye szerint ítéljék el õket.

18. Hogy senki se merjen a tolvajjal kiegyezni

Senki se merjen a tolvajjal kiegyezni; ha pedig valaki ezt teszi, ötvenöt penzát fizessen.

19. Senki se vezesse a tolvajt más bíró elé

Akarjuk azt is, hogy ha valaki tolvajt fog, az ügyet az elõtt a bíró elõtt tárgyalják, akinek a kerületében a tolvajt elfogták.

20. Az eltulajdonított dolgokról

a) Az elszökött javakat szedjék össze Szent György ünnepétõl Keresztelõ Szent János ünnepéig, és vigyék a várba, és ott õrizzék azokat Szent Mihály ünnepéig, s állandóan mutogassák a vásáron, és ha valaki megtalálja saját szolgáját, vagy szolgálóját, váltsa vissza kilencven dénárért, lovát tizenkettõért, ökrét ötért, amibõl kétharmad részt a királynak, egyharmad részt az ispánnak kel juttatni. Ha pedig Szent Mihály ünnepéig nem ismer rájuk senki, osszák szét õket az elõbb említett módon, azonban semmiképpen el ne adják õket, vagy el ne rejtsék, csupán azoknak munkáját vegyék igénybe. Ha pedig a gyûjtögetõ eladja vagy elrejti, háromszorosát adja vissza, és azonkívül tíz penzát fizessen. Az ispán pedig, ha rábizonyul, hogy azt tette, ötvenöt penzát fizessen.

b) Hasonlóképpen megparancsoljuk, hogy akik Béla király uralkodása óta elszökött javakat tartanak maguknál, azokat Szent István ünnepéig bocsássák ki kezükbõl.

21. Azokról, akik másnak a rabszolgáját vagy szolgáló népét befogadják

Megtiltjuk azt is, hogy valaki másnak a rabszolgáját vagy szolgáló embereit befogadja; ha pedig valaki befogadja, ha ispán, tudja meg, hogy kétszer ötvenöt penzát fog fizetni, ha tisztséget viselõ, kétszer huszonöt penzát, ha a népbõl való, kétszer öt penzát. Ha pedig az, akit befogadott, vagy lopásért vagy bármely bûntettért rejtõzködik, és a befogadó részese amaz bûnének, de tagadja, hogy részese lenne, ha ispán, esküvel tisztázza magát, és azonfelül ötvenöt penzát fizessen, ha pedig a népbõl való, hasonló esküvel tisztázza magát, és öt penza kártérítést adjon, és ha a rabló valamit mondani akar ellene, hallgassák ki.

22. A letett és a helyébe állított bíróról

Ha a bírák közül valamelyik nem fejez be egy ügyet, mielõtt visszavonják megbízatását, menjen el a helyébe állított bíróhoz, és vele tárgyalja meg, miképpen szándékozott ítélni, és ezután kapja meg a bírság kilencedrészét, a bíró pedig tizedrészét.

23. A hamis bírákról

Hogyha valamely hamis bírákat találnak, akik egy ügyben titokban ítélkeznek, állítsák az elé a bíró elé, akinek a kerületében találták õket, és megtudakolván tõlük, hogy milyen vétségrõl volt szó, azt, amit ítéltek, kétszeresen adják vissza, és azonfelül tíz penzát fizessenek.

24. A pert halogató bírókról

Ha valaki a perben való ítélethozatalt harminc napnál tovább halogatja, verjék meg.

25. A bírák pecsétküldésérõl

a) A bíró bárkire küldhesse pecsétjét, kivéve a papokat és egyházi személyeket, valamint az ispánokat.

b) Ha pedig valaki a bíróról azt állítja, hogy az igazságtalanul ítélt, és nem tudja bizonyítani, öt penzát fizessen; ha pedig a bírót marasztalják el, (a bíró) a bírságot kétszeresen adja vissza, és ezenfelül öt penzát fizessen.

c) A bíró ítéletéért csak egy éven belül, azután nem vonható felelõsségre.

26. Azokról, akik a bírák pecsétjeit megvetik

Ha valaki a bíró pecsétjét megvetve az ügy tárgyalására nem megy el, elsõ esetben öt penzával büntessék, ha második esetben sem megy el, ugyanannyival; ha harmadszor sem, az ügyet veszítse el, és megnyírva adják el tartozásáért.

27. Azokról, akik otthon megvívnak

Azok ügyében, akik otthon megvívnak és a bíróhoz nem mennek, semmit se keressen a bíró. Ha hozzá mennek, cselekedjék tetszése szerint. Ha pedig kiegyezvén, ezekután valamit a bírónak adnak, egyharmad részét magának, kétharmadát a királynak tartsa meg.

28. A futárokról, akik a lovakat a harmadik falun túl viszik

A futárok közül senki se merjen egy lovat a harmadik falun túl vinni, vagy pedig elvenni azoktól, akik a templomba mennek vagy onnan jönnek, avagy a püspökök vagy az ispánok udvarába (mennek), sem pedig a papoktól és egyházi személyektõl és azoknak a szekerébõl. Egyébként azonban vegyen el bármilyen lovat, amit talál, hogy a király követségét hamarabb elintézhesse. Aki pedig a futárt megveri, ötvenöt penzával, ha kantárszáránál fogva visszatartja, tíz penzával büntessék.

29. Azokról, akik elveszett dolgaikat keresik

Ha valaki szökött rabszolgáját, vagy bármely elveszett dolgát akarja megkeresni, senki se akadályozza õt ebben. Aki pedig megakadályozza, vagy a keresõt megveri, tíz tinóval bûnhõdjék, amelyek tíz penzát érnek.

I. László törvénykönyve (1077 körül)
Az ún. II. törvénykönyv

A legkegyelmesebb László király idejében mi, Magyarország összes elõkelõi a szent hegyen gyûlést tartottunk, és megvizsgáltuk, miképpen akadályozhatnánk meg a gonosz emberek üzelmeit, és miképpen hozhatnánk rendbe nemzetünk ügyeit.

1. Bármely elõkelõ rokonának lopásáról

a) Mindenekelõtt esküvel elhatároztuk, hogy ha fõembereknek bármilyen rokonát lopás bûnében találják az egy tyúk értékén túl, semmiképpen se rejthesse el vagy védhesse meg õt közülük senki.

b) Azt is akarjuk, hogy magát a tolvajt, hacsak nem menekül az egyházba, akasszák fel, és egész vagyona vesszen el. És ha annak az elõvigyázatlanságából, aki õt elfogta, az egyházba menekül, vagy a király udvarába vagy valamely püspök lábaihoz, veszítse el az, aki nem vigyázott, részesedését a tolvaj vagyonából. Ha pedig jótálló kezébõl menekül el, az akasztófától ugyan szabaduljon meg, azonban ugyanazon jótállóval együtt adják el más országba, és javait a királyi kincstár részére foglalják le.

2. A rabszolga tolvajlásáról

Ha a rabszolga lopás bûnében találtatik, ne válthassa meg orrát fizetséggel, kivéve ha az egyházba menekül, vagy a király udvarába vagy a püspök lábaihoz; és ha idemenekült, az, aki õrizte, ne részesüljön a tolvaj vagyonából. Ha pedig másodszor is elfogják, akasszák fel.

3. A tolvaj megkötözésérõl

Ha pedig valaki valamely tolvajt megkötözött, legyen neki joga õt megkötve tartani, és a bíró elé vezetni, akár igazságosan, akár igazságtalanul kötözte meg. Ha pedig valaki (a tolvaj) megkötözését megakadályozná, fizessen ötvenöt penzát, és büntetésül õt is kötözzék meg.

4. A tolvajlás (vádja) alól való tisztázásról, ha valakit az egész falu tolvajnak kiált

a) Ha ezután valakit az egész falu tolvajnak kiált, istenítélettel vizsgálják meg. Ha ennek folytán ártatlannak bizonyul, a falu csupán egy penzát fizessen a papnak. Ha pedig bûnösnek találják, minden vagyonát foglalják le a király részére, amibõl negyed részt a falubelieknek adjanak.

b) Ha pedig valakit (a faluból némelyek) személyenként kiáltanak tolvajnak, egy-egy penzát kapjanak.

c) Ha pedig (a falu) egy része vádolja a tolvajt, a másik pedig védelmezi, ne fogadják el az utóbbiak védelmét, hanem vizsgálják meg a tolvajt istenítélettel, és ha bûnösnek találtatik, ezek az utóbbiak ne kapjanak részt a lefoglalt vagyon negyedébõl.

5. A lopott dolog kinyomozásáról

a) Ha valaki lopott jószág nyomait követi, hírnököt küldjön elõre abba a faluba, melybe a nyomok vezetnek, nehogy a falubeliek az állatok kihajtásával megzavarják a követendõ nyomokat. Ha ezt konokul (mégis) megtennék, fizessék meg az elveszett dolgokat. Ha pedig, mielõtt a küldött megérkezik, a falubeliek kihajtják állataikat, ily esetben nyomozók kutassanak át minden házat, ahogy nekik tetszik.

b) Ha valakinek elveszett valamely dolga, megfelelõ tanúkkal menjen a dolgot kinyomozni, ahol ezt megtalálhatónak gondolja; és ha megakadályozzák, az ilyen megakadályozókat istenítélettel vizsgálják meg, és ha vétkesnek bizonyulnak, vesszenek el mint tolvajok; ha pedig ártatlanoknak, az akadályozás tényéért ötvenöt penzát fizessenek.

c) Ha ispánjuk ösztönzésére a vitézek akadályozzák meg a nyomozást, értük az ötvenöt penzát az ispán fizesse meg, és ezután (az ispánt) vizsgálják meg istenítélettel.

6. A bíró ítéletérõl rabszolgával vagy szabaddal szemben

a) Ha a bíró a rabszolga orrát nem vágja le, vagy a szabadot nem akasztja fel, vesszen el mindene, fiain vagy lányain kívül, s magát a bírót adják el.

b) Ha pedig ártatlant akaszt fel, száztíz penzát fizessen, és a felakasztott személy minden vagyonát adja vissza.

c) És ha magát két alkalmas tanú segítségével kiszabadítja, attól, aki õt a (királyi) tanács elõtt bevádolta, vegyen ötvenöt penzát. És ha istenítélet történik, és a bíró igaznak bizonyul, a vádaskodó ugyanazon büntetést szenvedje, mint amelyet a bírónak kellett volna elviselnie. És ha nagyobb vagyona volt, mint a bírónak, szabadságát is veszítse el.

7. A kereskedõkrõl vagy kalmárokról

a) Senki se vásároljon vagy adjon el valamit vásáron kívül; ha valaki ez intézkedés ellenére lopott dolgokból vásárol, mindnyájan vesszenek el, mind a vevõ, mind az eladó, mind a tanúk. Ha pedig saját tulajdonukat árusítják (ti. a vásáron kívül), veszítsék el (az eladott) tárgyat, és az (azért fizetett) árat, és a tanúk ugyanannyit.

b) Ha pedig vásárban történik az eladás, szerzõdést kössenek a bíró, a vámszedõ és tanúk elõtt, és ha a vásárolt dolog lopottnak bizonyul, a vevõ ugyan - a bíró és a vámos tanúbizonysága alapján - szabaduljon meg, az eladót azonban a tanúk adják át.

8. Az emberölésrõl

Ha valaki a kardját kirántva, embert öl, királyi ítélet végett vessék börtönbe, és minden vagyonát osszák három részre, tudniillik szõleit, földjeit, szolgálónépét és rabszolgáit, s ebbõl két részt adjanak a megölt rokonainak, a harmadikat pedig a gyilkos gyermekeinek és feleségének. Ha pedig vagyona kisebb értékû, mint száztíz penza, szabadságát is veszítse el.

9. Az olyanokról, akiknek családtagja követ el lopást

Ha valaki - ugyanezen törvényünk szerint és az isteni kegyelem rendelkezése folytán - gyermekét vagy rokonát vagy bármely hozzátartozóját kapja rajta lopáson (az ilyen tolvaj) a felakasztástól vagy testének megcsonkításától meneküljön meg, azonban, ha a népbõl való, adják el külföldre. Ha pedig valamely nemest kapnak rajta rokonai ugyanezen bûnben, ne adják el, hanem kényszermunkára adják át.

10. Arról, aki rabszolgáját találja lopásban

Ha pedig valaki saját rabszolgáját találja vétkesnek akár saját, akár mások vagyonának meglopásában, az említett (isteni) sugallat bizonyságul hívásával, ne mulassza el (a szolgát) orra levágása végett a bíráknak átadni.

11. A más házát megtámadó nemesrõl vagy vitézrõl

Ha valaki a nemesek vagy vitézek közül más nemesnek a házát megtámadja, és ott harcot kezd, s annak a feleségét megostorozza, ha elegendõ vagyona van, vagyonának kétharmad részét adják a bûntett elkövetéséért, egyharmada pedig feleségének és gyermekeinek maradjon meg. Ha pedig nincs elegendõ vagyona, fejének megnyírása után, megkötözve és megostorozva vezessék a piacon körbe, és így adják el; a többiek pedig, akik vele voltak, ha szabadok, vétküket ötvenöt bizánci (arannyal) váltsák meg, a rabszolgák pedig ugyanazon büntetéssel bûnhõdjenek, mint uruk. Azokat az idegen rabszolgákat pedig, akik erre a verekedésre uruk tudta nélkül összegyûltek, adják el, és vételáruk felét a kihágásért kell adni, a másik fele pedig uraiknak térüljön vissza.

12. A lopáson ért szabadról vagy rabszolgáról

a) Ha valamely szabadot vagy rabszolgát lopáson érnek, akasszák fel.

b) Ha pedig (a tolvaj) hogy megmeneküljön az akasztófától, a templomba menekül, kihozván õt a templomból, vakítsák meg.

c) A lopáson ért rabszolgát, ha nem menekül a templomba, miként a szabadot, akasszák fel. Az ilyen szolga urának legyen a vesztesége a felakasztott szolga, az elveszett dolgok urának pedig legyen vesztesége: az elveszett dolgok.

d) A lopáson ért szabadnak, ha a templomba menekült, és onnan kivezettetvén megvakították, fiai és leányai, ha tízévesek vagy annál fiatalabb korúak, szabadságban maradjanak, ha pedig tíz évnél idõsebbek, vessék õket szolgaságba, és minden vagyonukat vegyék el.

e) Az olyan rabszolga pedig avagy szabad (ember), aki libát vagy tyúkot lop, fél szemét veszítse, és amit lopott, adja vissza.

13. Egyházi személyek lopásáról

Ha egyházi rendû személy libát vagy tyúkot, gyümölcsöt vagy ehhez hasonlót lop, csupán a mester fenyítse meg vesszõzéssel, de amit lopott, adja vissza; ha ezeknél nagyobb dolgot lop, püspöke fokozza le, és a világi bíróságtól nyerjen büntetést.

14. A lopást elkövetõ szabadról

a) Ha valamely szabad tíz dénár értékût lop, akasszák fel; ha tíz dénárnál kisebb értékût lop, a lopott értéket tizenkétszeresen adja vissza, és egy ökröt fizessen.

b) A rabszolga pedig, ha ilyen lopást követ el, adja meg kétszeresen, és orrát veszítse.

c) A szökött rabszolgát, ha valahol lopáson érik, vakítsák meg. És ezért - úgy határoztuk - ne akasszák fel, se nyelvét ne tépjék ki; ha késõbb ura megtalálja, keresse rajta, ha valamit elveszített.

15. Hogy a kereskedõnek ne legyen szabad lovakat vagy ökröket vásárolni vagy eladni, csak amennyire saját magának szüksége van

Egyetlen kereskedõ se merjen ennek az országnak semelyik határvidékén lovat vagy ökröt eladni vagy venni, hanem csupán saját magának az utazáshoz szükséges lovat avagy a szántáshoz való ökröket vásároljon, ha akar.

16. Azokról, akik lovakat vagy ökröket a király engedélye nélkül vásárolnak

Ha valaki a király engedélye nélkül határvidékre lovat visz eladásra, az ilyentõl a határvidék ispánja vegye el a lovat, és a ló tulajdonosát vesse börtönbe mindaddig, amíg õt saját ispánjának tanúbizonysága alapján meg nem vizsgálják; és ha bûnösnek bizonyul, mint tolvaj, vesszen el; ellenkezõ esetben szabadon és sértetlenül távozhat, azonban a lovat, melyet magával hozott, veszítse el.

17. Az ispánoknak tisztségüktõl való megfosztásáról, ha megengedik a vételt vagy eladást

A határvidék ispánjait, ha a király engedélye nélkül az ország határain túlra engednek lovakat vagy ökröket eladni, ispáni tisztüktõl meg kell fosztani. A határok õrzõi pedig, akiket a nép nyelvén "ewr"-öknek ("õrök"-nek) neveznek, ha ispánjuk engedélye nélkül ilyesmit megengednek, ha szegények szabadságukat, veszítsék. azok pedig, akik ezeknek az õröknek élén állnak, ha ugyanezen bûnben vétkesnek találtatnak, mindenükkel együtt, amijük csak van, vesszenek el, csupán fiaik és leányaik maradjanak meg szabadságukban.

18. Az idegenek kereskedésérõl

Ha más országokból jönnek vendégek valamely határvidékre lóvásárlás vagy egyéb dolgok vétele céljából, az ilyenek az illetõ határvidék ispánjának a követével együtt menjenek a királyhoz, és a király engedélye alapján, amit és amennyit nekik megenged, a király poroszlója elõtt vásárolják meg.

Az I. László korabeli egyházi zsinat határozatai
(1092 körül)
Az ún. I. törvénykönyv

A mi teremtõnk és megváltónk, az úr Jézus Krisztus uralkodása alatt, az õ születésének 1092. évében május hó 20-án Szabolcs városában szent zsinat tartatott, a magyarok legkeresztényibb királya, László elnökletével, országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az összes elõkelõkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett. Ezen a szent zsinaton a kánonoknak megfelelõen és dicséretre méltó módon a következõ határozatokat alkották meg.

1. A másodszor nõsült áldozó- és szerpapokról

Megparancsoljuk, hogy az olyan áldozó- és szerpapokat, akik másodszor nõsültek, és akik özvegyek vagy eltaszított asszonyok férjei, el kell választani (feleségüktõl), és vezeklés tartása után rendjükhöz térjenek vissza. És akik nem akarnák e meg nem engedett házasságukat megszüntetni, az egyházi törvények rendelkezéseinek megfelelõen hivatalukat veszítsék. Az elválasztott asszonyokat pedig, megparancsoljuk, hogy adják vissza szüleiknek, és mivel nem voltak törvényesen (egybekelve), ha akarnak, szabad legyen nekik férjhez menni.

2. Azokról, akik rabszolganõt választottak feleség helyett

Ha pedig valamely pap rabszolganõjét vette maga mellé feleség helyett, adja el; és ha nem akarná, erõszakkal adják el, és árát vigyék a püspöknek.

3. A papoknak adott engedményrõl

Azoknak a papoknak pedig, kik elsõ és törvényes házasságban élnek, a béke megóvása és a szentlélek egysége miatt, ideiglenes engedélyt adunk, amíg nekünk ebben az ügyben az apostoli szentatya tanácsot fog adni.

4. A püspökökrõl, ha egyetértenek azokkal, akik a meg nem engedett házasságtól nem akarnak megválni

Ha pedig valamely püspök vagy érsek, olyanoknak, akik a meg nem engedett házasságtól nem akarnak megválni - e határozatot megvetve - beleegyezését nyújtja, vagy egyházat ad neki, vagy valami olyan mûködést enged meg neki, ami az egyházi rendhez tartozik; a király és püspöktársai ítéljék el aszerint, amint nekik helyesnek látszik. Ha pedig az esperes tudatlanságból egyetért a püspökkel, vagy a pap az õ beleegyezésével marad meg ilyen vétekben (az esperes), önként vesse magát alá a püspök ítéletének.

5. A nem teljesített adományról az egyházak részére

Ha valaki az Istennek egyházat épített, és az adományt megnevezte, a megígért adományt azonban nem adta meg, ennek megszerzésére legyen illetékes, követének kiküldésével, a püspöki törvényszék, ha valaki e követnek ellentmond, és ellentmondás közben megveri, az ilyen a királyi törvényszék ítélete alá essék.

6. Az egyház javainak a pap gondatlansága által történt elvesztésérõl

Ha a papok közül valaki az egyház javait saját hajlékába viszi, és ott eladja vagy gondatlansága által elveszti, az egyháznak háromszorosan térítse meg.

7. A lázadás miatt elpusztult templomok helyreállításáról

A lázadás miatt elpusztult vagy felégetett templomokat, a király parancsára, az illetõ egyház papjai állítsák vissza. Kelyheket és ruhákat a király költségén adjanak, könyvekrõl a püspök gondoskodjék.

8. A régiség miatt történt elpusztulásról

A régiség miatt elpusztult egyházakat a püspök építse újjá.

9. A kereskedõkrõl, akiket izmaelitáknak neveznek

A kereskedõket, akiket izmaelitáknak neveznek, ha kiderül róluk, hogy megkeresztelkedésük után visszatértek a körülmetélésen alapuló régi törvényükhöz, lakhelyeikrõl elkülönítve, más falvakba telepítsék át. Azok pedig, akik a vizsgálat során ártatlanoknak bizonyulnak, saját lakhelyükön maradjanak.

10. Zsidók és keresztény nõk házasságáról

Ha zsidók keresztény feleséget vesznek el, vagy valamely keresztény személyt tartanak maguknál szolgálatban, ezeket vegyék el tõlük, és bocsássák õket szabadon, az olyanoktól pedig, akik ezeket eladták, ezek árát vegyék el, és a püspökök jövedelmét képezze.

11. Az egyházak látogatásának elmulasztásáról vasár- és ünnepnapokon

a) Ha valaki vasárnapokon vagy a nagyobb ünnepeken nem megy az õ kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg.

b) Ha pedig a falvak oly távol vannak, hogy a falusiak az õ kerületük egyházába nem tudnak elmenni, közülük mindnyájuk nevében legalább egy menjen el botra támaszkodva az egyházba, és három kenyeret és egy gyertyát vigyen az oltárra.

12. A fent említett napok megünneplésérõl

Ha valaki ezeken a napokon vadászik, kutyáit és lovát veszítse, de a lovat ökörrel megválthassa.
Ha pedig pap vagy (más) egyházi személy vadászik, az egyházi rendbõl távozzék mindaddig, amíg elégtételt nem ad.

13. A házasságtörõ nõ meggyilkolásáról

Ha valaki más férfivel fajtalankodó feleségét megöli, Istennek adjon számot, és ha akarja, más feleséget vehet. Ha pedig az asszony rokonai közül valaki vádat emel ellene, hogy (feleségét) igazságtalanul ölte meg, bírói vizsgálattal tárgyalják meg (az ügyet), és a szomszédoktól mindenképpen tudakolják meg, vajon nem állott-e az asszony férjénél lenézésben és megvetésben, vagy a fajtalankodásnak valami gyanúja nem merült-e fel már elõbb vele kapcsolatban, és asszerint ahogy ésszerûnek látszik, döntsék el az ügyet.

14. Az elsejei összejövetelekrõl engedély nélkül való elmaradásról

Ha valaki az elsejei összejövetelekrõl papjának vagy társainak engedélye nélkül kivonja magát, kezét, amellyel testvériséget fogadott, tíz penzával váltsa meg.

15. Az ünnepeknek kereskedés miatt való elhanyagolásáról

Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken, az egyházat elhanyagolva, vásárra megy, lovát veszítse.

16. A vasárnap megünneplésének elmulasztásáról

Ha valaki vasárnap vásárt üt, megparancsolja e szent zsinat, hogy amiképpen felállította sátrát, éppúgy bontsa szét. Ha pedig valaki ellenszegül, ötvenöt penzát fizessen.

17. Az országba jövõ idegen egyházi személyekrõl

Ha valamely idegen egyházi személy püspökének ajánlólevele nélkül jön ebbe az országba, ítélettel vagy tanúbizonysággal vizsgálják meg, netalán nem szerzetes-e, vagy nem gyilkos-e, vagy nem olyan-e, aki valamely rend tagjaként tett fogadalmat.

18. Az egyházi személyek függõ viszonyáról

Ha valamely egyházi személy ebbe az országba jön, és vele az ura jól bánik és aszerint jár el, ahogy vele megegyezett, ha (urától) el akar távozni, semmiképpen se távozzék, mielõtt a neki okozott igazságtalanságról a király elõtt panaszt nem tett.

19. Azokról, akik egyházunkat elhagyják

Ha a falusiak egyházukat (templomukat) elhagyva máshova vándorolnak, püspöki joggal és királyi paranccsal kényszerítsék õket oda visszatérni, ahonnan elmentek.

20. A házasságtörésen ért asszonyról

Ha valaki feleségét házasságtörésen éri, és bíróság elé állítja, az egyházi törvények rendelkezései szerint vezeklést szabjanak rá, és a vezeklés eltelte után, a férj, ha akarja, õt ismét fogadja vissza, ha pedig nem akarja, ameddig mindketten élnek, házasság nélkül maradjanak.

21. Az apátoknak a saját püspökeik által való kormányozásáról

Az apátok - az atyák végzései szerint - maradjanak meg alázatosan az õ püspökeik kormányzása alatt, kiknek a területéhez tartoznak. És nemcsak egyszer egy évben, hanem gyakran látogassák meg a püspökök ezek monostorait, és a szabályoknak megfelelõen vizsgálják meg a szerzetesek életét és társalkodását. A belépõ szerzetesek, amely szerzetesmonostornak akarják, ajánlják fel magukat vagyonukkal együtt; hasonlóképpen a szerzetesnõk is, szerzetesnõi monostorban. Ezután pedig ne merészeljen valamely püspök vagy apát szerzetest vagy szerzetesnõt bizonyos meghatározott hely címe nélkül felszentelni.

22. A pogány szokásokról

Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bûnükért egy ökörrel fizessenek.

23. Vagyon adományozásáról valamely egyháznak

Ha valaki vagyonát vagy birtokait valamely egyháznak adományozta, semmiféle ok közbejöttével se merje azt visszavonni, és más egyháznak adni.

24. Egyházi javak megtalálásáról

Az egyházak javai, bárhol találjanak ilyeneket, akár más egyházaknál, akár (kegy-) uraknál, az elõbbi egyházukra szálljanak vissza.

25. Azokról, akik a hívek holttestével nem törõdnek

a) Ha valaki a vasárnapot nem tartja meg és az ünnepnapokat nem ünnepli meg, vagy a négy böjti idõben és az ünnepek elõestéin nem böjtöl avagy halottait nem az egyház mellett temeti el, tizenkét napig kenyéren és vízen vezekeljen.

b) Ha az úr szolgájának testét, vagy a falusi bíró a szegénysorsú idegen vagy falubeli holttestét nem viszi az egyházhoz, ugyanúgy bûnhõdjék.

26. Az ünnepnapokon dolgozó zsidókról

Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen zsidót dolgozni lát, hogy meg ne botránkozzanak a keresztények, eszközeit, amelyekkel dolgozott, veszítse el.

27. Az apátok szabadjainak tizedérõl

Az apátok szabadjaik után adjanak tizedet a püspöknek.

28. A vassal vagy vízzel való istenítéletek tanúiról

Valahányszor akár vízzel, akár vassal istenítélet történik, legyen jelen három alkalmas, esküt tett tanú, akik egyrészt az ártatlannak ártatlanságát, másrészt ellenkezõ esetben a bûnösnek bûnös voltát igazolják. A pap (tüzes) vas (próba) esetén két penzát és víz(-próba)esetén egy penzát kapjon.

29. Mise tartásáról egyházon kívül

Egyetlen pap se merjen misét tartani egyházon kívül, kivéve, ha esetleg utazás közben szükség kényszeríti õt erre. Ha pedig ispánja kényszerítette õt erre, az egyházi rendet hagyja el, és aki õt erre kényszerítette, ötvenöt penzát fizessen. Utazás alatti napokon azonban az istentiszteletet szabad legyen sátorban végezni.

30. A szabadok tizedjérõl

a) A püspökök a szabadoktól szedjenek tizedet;

b) a szabadok pedig bármely püspökhöz vagy ispánhoz szegõdtek, ahogy ezeknek tetszik, úgy bánjanak velük, mégis szabadságuk épségben tartásával.

c) Akiket pedig a lelkek üdvéért szabadítottak fel, azzal a kikötéssel azonban, hogy az egyháznak szolgáljanak, senkinek másnak ne, csak a papnak segédkezzenek.

31. A hús elhagyásáról

Azok a latinok, akik a magyarok törvényes szokásával egyetérteni nem akarnak, akik, miután a magyarok a húst elhagyták, õk azt még hétfõn és kedden is megeszik: ha a mi jobb szokásunkkal nem akarnak egyetérteni, ahová akarnak, menjenek. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, hacsak talán észre nem térnek, és a húst velünk együtt nem hagyják el.

32. Leány vagy asszony ellen elkövetett erõszakról

Ha valaki leányon vagy asszonyon, aki egyik faluból a másikba megy, erõszakot követ el, úgy bûnhõdjék, mintha embert ölt volna.

33. Más püspökség területén világra jött állatok tizedérõl

Azok a püspökök, akik a más püspökség területén (világra jött) állatok után kapnak tizedet, (a tized) negyed részét engedjék át a saját maguk püspökségében lakó papoknak.

34. Az erkölcstelen életû nõk és a boszorkányok bûnhõdésérõl

Az erkölcstelen életû nõket és a boszorkányokat, amint a püspök helyesnek látja, aszerint ítélje meg.

35. Az apátok és szerzetesek csókjáról a király vagy püspök részérõl

Ha elõfordul, hogy a király vagy a püspök valamely apátságba megy, az apátok és szerzetesek a király vagy a püspök csókjára ne az egyházban járuljanak, hanem kilépve a keresztfolyosóra, sorjában állva várakozzanak a király vagy a püspök csókjára. A királyt pedig és a püspököt, ahány személlyel és akivel nekik tetszik, engedje az apát a kolostorba lépni.

36. Az apát vagy a szerzetes üdvözlésérõl, ha a királyhoz megy

Ha pedig megtörténik, hogy valamely apát vagy szerzetes a király udvarába megy, a királynak az üdvözlésére ne az Isten egyházában járuljon, hanem miután kiment az egyházból, a házban vagy a sátorban üdvözölje õt.

37. A szentek elõestéinek megtartásáról

Ezen a szent zsinaton a tiszteletreméltó László király elrendelte, s az összes jelenlevõk helyeselték és szentesítették, hogy meg kell ünnepelni: Boldog István király elõestéjét és Gellért vértanúét, amelyen szenvedett és három napot Szent Márton ünnepe alkalmával.

És amit atyai nagybátyja, András király fogadott és rendelt - az összes püspökökkel, akik akkor voltak -, ez a legkeresztényibb király nem akarta lerontani, hanem erõsebben megszilárdította, tudniillik: három nap vigíliát (böjtöt) Szent Péter ünnepe elõtt.

38. A szentek ünnepeinek tiszteletérõl

Hogy ezek az ünnepek megünnepelendõk minden évben: Az Úr születése, Szent István elsõ vértanú ünnepe, Szent János evangélista ünnepe, az Aprószentek ünnepe, az Úr körülmetéltetése, Vízkereszt és annak elõestéje, Gyertyaszentelõ Boldogasszony, húsvétkor négy nap, Szent György vértanú ünnepe, Fülöp és Jakab ünnepe és ennek elõestéje, Szentkereszt megtalálása, az Úr mennybemenetele, Szent István király ünnepe, Bertalan apostol ünnepe, Szûz Mária születése, Szentkereszt felmagasztaltatása, Szent Máté apostol ünnepe, Szent Gellért ünnepe, Szent Mihály arkangyal ünnepe, Simon és Júdás ünnepe, Mindszentek ünnepe, Szent Imre hitvalló ünnepe, Szent Márton ünnepe, Szent András ünnepe, Szent Miklós ünnepe, Szent Tamás apostol ünnepe és minden egyházközség ünnepelje meg saját védõszentjét és az egyház felszentelésének napját.

39. Az elsejei társaságokban részt vevõ apátokról és szerzetesekrõl

Az apátok és szerzetesek a hónap elsején összejövõ testvérek között ne üljenek asztalhoz, hanem az apát a testvérek felajánlásait vitesse a kolostorba, és a szabályzat szerint ossza szét a szerzetesek között.

40. Azokról, akik a tizedet megtagadják

a) A püspök szedjen tizedet mindenbõl, de a következõ módon: a püspök poroszlója kérdezze meg a termés vagy állatok tulajdonosát, hogy mennyije van. Ha hisz szavainak, vegyen aszerint, ahogy azt mondta; ha pedig nem hisz, eskesse meg õt, és azután vegyen. A terményt pedig keverten ne fogadja el, csak különválasztva.

b) Ha pedig az eskü után a termés tulajdonosáról valaki idegen azt mondja, hogy hamisan esküdött, a püspök poroszlóján kívül a király és az ispán poroszlója elõtt mérjék meg a termést. Ha a termés tulajdonosa vétkesnek bizonyul, neki adják a tizedrészt és a kilenc részt adják a püspöknek, ha azonban az találtatik hazugnak, aki bevádolta õt, ugyanazon büntetés szerint fizessen vétkéért. Ha pedig (a vádaskodónak) nincs semmije sem, amibõl magát megváltsa, adják el õt, de csak egyedül, gyermekeit nem.

c) A tizedet pedig az Úr születésének ünnepéig teljes egészében szedjék be.

d) A fiút pedig, aki apja házában lakik, vagy a rabszolgát ne számítsák külön, hanem együtt adjanak tizedet a családfõvel; az olyan fiaktól azonban, vagy szolgáktól, akiknek külön van házuk, szedjenek tizedet mindenük után, amijük van.

e) Ha pedig valaki olyan konok, hogy amikor megkérdezik, a püspök poroszlójának nem akarja a tizedet megbecsülni, akkor a poroszló jelölje meg alkalmas tanúk elõtt, amennyi elõtte igazságosnak látszik.

f) Lent vagy kendert annyit vegyen, amennyit egy marékkal, az ujjakat földre nyomva, össze lehet szorítani. Ha csépelt gabonát talált, ha tíz vedernyi, ne szedjen semmit, ha húsz vagy több, vegye a tizedrészét.

41. A királyi palotába jövõ pereskedõkrõl

Ha pedig valaki a nemesek vagy az ispánok közül pereskedés végett a királyi udvarba jön, s ott a királyi palotában nem áll ellenfelével szembe, hanem mire a királyi kiáltó szólítja, a király engedélye nélkül hazamegy, ügyét veszítse el, és azonkívül, ha valamit elvett, kétszeresen adja vissza.

42. Azokról, akik a király vagy a bíró pecsétjét megvetik

Ha pedig valaki a király pecsétjét valakire kiküldeti, és maga elmulasztja, hogy a királyi udvarba jöjjön, ügyét veszítse el, és fizessen öt penzát; és ahányszor ezt megismétli, annyiszor öt penzát fizessen. Ha pedig a bíró pecsétjét küldeti ki, és õ nem megy el, száz nummus-t (aprópénzt) fizessen.

Forrás:
Szöveggyûjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához
I. rész 1000-tõl 1526-ig
Szerkesztette: Lederer Emma.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 27-34, 34-38, 38-45. o.