IV. László I. törvénye (Buda, 1279. június 23.)

László, Isten kegyelmébõl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya.

Krisztus összes híveinek, akik jelen levelet megtekintik, üdvöt az üdvösség szerzõjében.

Az isteni látogatásnak a kezdete, amellyel miként az igaz Úr fölkelvén meglátogatott a magasból, s amellyel Szent Anyjának szívével egybe kapcsolódunk a katolikus hit fényével megvilágosítva: – elismerjük, amint tartozunk – hogy a mi õsünkben, Szent István királyban, a szentséges római egyház révén történt: benne ugyanis, az isteni kegyesség lehelete nyomán, az igaz hitnek szent olaja illatozott, s benne az isteni kegyelem gyöngédsége sarjadozott. Magyarország legfenségesebb királyaival együtt, akik e dicsõ törzsbõl származnak, ugyanattól nyertük (mi is) az ország kormányzását és koronáját. És hogy még fényesebben nyilvánvalóbbá tegye (Szent István), hogy a hitnek az elsõsége a szentséges római egyházban áll fenn, és hogy ez (=az egyház) Krisztus nyugvóhelye és a Szentháromság lakása: isteni kinyilatkoztatás révén arra lett érdemessé, hogy az ország koronáját nem magától vagy mástól, hanem ugyanazon római egyháztól, mindenkinek anyjától és mesterétõl nyerje el, hogy abból mint valamely legfõbb fõbõl az isteni fényesség a maga ajándékait az egész testbe szétárassza és az isteni szolgálatból kirekesztettnek érezze magát (az olyan) aki az útról letévedvén, Péter sziklaszilárdságától eltávozott.

És mivel semmi sincs, ami ragyogóbb fénnyel tündökölne, mint a fejedelemben az igaz hit, elménk minden igyekezetével kívánván a krisztusi hit sátorát növelni, s a lehetõséghez képest ugyanazon igen szent István királynak a mi õsünknek nyomdokait követni, – arra, hogy az Úr szérûjébe, a hit egysége alá a többiek közé a kunok népét is (amely nép részben már az Úr jelével van megjelölve s a keresztség szentségét felvette, ámbár még az erkölcsök útján bolyongva jár), a többi részét a pogányság állapotából a keresztény hit megismerésére a tisztelendõ és igen szent atyának, Fülöpnek, Isten kegyelmébõl fermói püspöknek a közbenjárásával és az õ szent szolgálatával, az Úr kegyelmének segítségével odavezetjük, hogy az égi királyság a földi által nyerjen szaporodást: ünnepélyesen megígértük és megesküdtünk Isten szentséges evangéliumaira, ugyanazon tisztelendõ atya, legátus úr és az összes fõpapok és egyházi férfiak és fõembereink jelenlétében, akik akkor ott voltak.

a) Elõször is megesküdtünk: hogy a katolikus hitet és az egyházi szabadságot megõrizzük és megtartjuk és országunkban és az uralmunk alá tartozó tartományokban is megtartatjuk és megõriztetjük.

b) És hogy a szent királyoknak, a mi elõdeinknek rendelkezéseit és törvényeit és az ezek által megtartott jó szokásokat, nemkülönben mindazt együtt és külön-külön, amire elõdeink koronázásuk alkalmával meg szoktak esküdni, sértetlenül meg fogjuk õrizni.

c) és a tisztelendõ atyának, Fülöpnek, az apostoli szék legátusának és másoknak, akik erre tisztüknél fogva illetékesek, segítségére leszünk a joghatóság kellõ erélyével és hatalmunk karjával, hogy az eretnekeket elnyomják és kiûzzék az országból és a nekünk alávetet tartományokból.

Másodszor: megesküdtünk az elõbb mondottak jelenlétében, hogy kilenc további (=a törvénybe nem foglalt) cikkelyt, melyek ugyancsak a katolikus és az egyházi szabadságot, valamint a keresztények és a kunok helyzetét illetik, ténylegesen megvalósítunk, s hasonlóképpen megtartunk s alattvalóinkkal magtartatunk.

Végül megígértük és megesküdtünk a tisztelendõ atyának, az elõbb mondott legátus úrnak, hogy meg fogjuk tarttatni és meg fogjuk tartani az alább következõ cikkelyeket, melyeket illetõleg Usuk és Tolon, a kunok fõemberei, – akik azt mondták, hogy õk azoknak nevében és hozzájárulásával járnak el, – az igazságosság gyakorlása és a hit egységének megõrzése kedvéért ugyanazon legátus úr elõtt és a mi jelenlétünkben ünnepélyesen és nyilvánosan magukra vállalták, hogy azokat meg fogják cselekedni és bármely kisebbítés nélkül meg fogják tartani: és minden eszközzel gondoskodni fogunk arról és tisztünknek ismerjük el és a királyi felség kötelességének, hogy a kunok e fõemberei és az összes kunok az alább következõ cikkelyeket, országunk és a mi kezességünk mellett híven megtartsák és ennek elérésére – amennyire ez a mi tisztünket illeti – minden gondunkkal és igyekezetünkkel törekedni fogunk. Ezek a cikkelyek pedig a következõképpen hangzanak:

A kun cikkelyek.

1. Az összes még meg nem keresztelt kunok megkeresztelkedésérõl

Hogy tudniillik a kunok mindnyájan, kivétel nélkül, akik még nincsenek megkeresztelve, bármilyen korúak és nemûek is, a keresztség szentségét elnyerni akarják és óhajtják, és magukhoz venni és megtartani az összes egyházi szentségeket és minden mást, amelynek megtartását a szent római egyház tanítja s amelyeket megtart és hirdet és a bálványok tiszteletét és mindenféle pogány szokást kivétel nélkül elhagyván és teljességgel megszüntetvén a katolikus hit egységét óhajtják szolgálni.

2. A kunok állandó letelepedésérõl

És határozottan kötelezték magukat, hogy eltávozzanak és visszavonuljanak sátraikból és nemezbõl készült házaikból és keresztény szokás szerint falvakban, földbe épített épületekben és házakban fognak lakni és tartózkodni, s határozottan ígérték, hogy mindenben a keresztény erkölcsökhöz és szokásokhoz fognak alkalmazkodni.

3. Hogy a jövõben a kunok mindenféle erõszakoskodástól és emberöléstõl tartózkodni fognak

Azonkívül: országunkban és az uralmunk alá tartozó tartományokban minden erõszakoskodások és gyilkosságok elkövetésétõl s a keresztények megölésétõl s azok vérének ontásától teljességgel megtartóztatják kezeiket (és) hogy ezután soha semmiképpen sem fognak efféléket szolgáik vagy alattvalóik útján sem elkövetni, vagy effélék elkövetését megengedni.

4. Nyomozók kirendelésérõl a kunok egyes nemzetségeihez és nemzetségi ágaihoz

Ezenkívül: a kunok eme (megbízottai) alázatosan könyörögtek a legátus úrnak, hogy a legátus úr rendeljen ki bizonyos hitelt érdemlõ nyomozókat, akik azok (=a kunok) mindenegyes nemzetségénél és nemzetségi fokánál, bármely ághoz tartozzanak is és ezek minden alattvalóinál, nyomozzák ki és tudakolják meg az elõbb mondottak tekintetében, egészében és részleteiben az igazságot s ezt a legátus úrnak és nekünk jelenteni és elõadni tartozzanak, hogy az, aki valamiben az elõbb említett dolgok megszegõjének bizonyul, a megérdemelt egyházi büntetést ama tisztelendõ atyától és az egyháztól elvegye, és részünkrõl a világi megtorlásnak méltó büntetését érezze.

5. Arról, hogy a kunok minden általuk elfoglalt egyházat, monostort és egyházi vagy világi birtokot vissza fognak adni

Végül: a kunok többször említett képviselõi és megbízottai a maguk és eme kunok nevében lemondásukat jelentették és lemondtak minden monostorról és egyházról és az egyházak, monostorok, nemesek és más keresztények (ama) birtokairól, melyeket idáig igazságtalanul és jogtalanul elfoglaltak és elfoglalva tartanak, hozzáfûzvén, hogy a kunok és õk maguk is készek arra, hogy mindezeket a fentebb mondott dolgokat, a legátus úr parancsa szerint, teljes egészükben visszaadják és visszaállítsák.

(Megerõsítõ rendelkezések)

a) Azt is ígérjük a hit és a letett eskü fogadalma alatt és a fentebb mondott kötelezettségek mellett, hogy az elõrebocsátott dolgokat valamennyit és minden mást, amiket a keresztény hitnek és az egyház szabadságának a növelésére és a királyi trón dicsõségére és országunk békés állapota biztosítására a tisztelendõ atya, az apostoli szék követe, a Keresztelõ Szent János ünnepe után húszadik napra összehívandó országgyûlésen elrendelendõknek fog vélni, el fogjuk fogadni, meg fogjuk tartani és mindenkivel, aki hatalmunk alá tartozik, jogerõsen meg fogjuk õriztetni és meg fogjuk tartani.

b) Mindezeket, tudniillik úgy a fent megjelölt cikkelyeket, mint más (intézkedéseket), melyeket az elõbb mondott gyûlésen a legátus úr el fog rendelni és ünnepélyesen kihirdetni, a dolog örök emlékezetéül közhitelû oklevelünkben arany pecsétünk alatt teljes szövegükben össze fogjuk íratni s így összeíratván és megpecsételvén, az említett legátusnak át fogjuk adatni.

c) Ha pedig esetleg az említett kunokat az elõbb mondott dolgok teljes egészében való megtartására és teljesítésére sem buzdításokkal, sem rábeszélésekkel, sem érvekkel és kérésekkel nem tudnánk rávenni: magunkra vállaltuk, megígértük és megesküdtünk, hogy az említett országgyûlésen az említett kunok ellen az országunkból és az uralmunk alá tartozó tartományokból általános hadfelkelést hirdetünk és rendelünk el, amelyre a mi és országunk barátait is meghívjuk és meghívatjuk, hogy õket a mondott sereg által és bármely hasznos eszközzel a királyi hatalom erejével arra kényszerítsünk, hogy a fentmondott dolgokat teljes egészükben elfogadják, megcselekedjék és meg is tartsák.

d) Ígérjük a fentemlített kötelezettségek mellett, hogy õket kényszeríteni fogjuk, hogy megfelelõ kezeseket adjanak, akiket országunkon és tartományainkon kívül kell õrizni és tartani az említett legátus úr parancsa és rendelete szerint azon helyen vagy helyeken, s azon személy vagy személyek által, amelyekrõl illetõleg akikrõl a legátus úr majd intézkedni jónak látja.

(Befejezõ záradék)

Mindezeknek a bizonyságára, emlékezetére és teljesebb megismerésére, nemkülönben örök érvényességük biztosítására jelen oklevelünket adattuk ki, melyet kettõs pecsétünknek a ráfüggesztésével és erõsségével erõsítettünk meg.

Kelt Budán, Miklós mesternek, udvarunk alkancellárjának, a mi kedvelt hívünknek keze által. Az Úr ezerkétszázhetvenkilencedik évében, június hó huszonharmadik napján. A mi uralkodásunknak pedig a hetedik évében.

Forrás:
Bolla Ilona – Rottler Ferenc (szerkesztette):
Szemelvények az 1526 elõtti magyar történelem forrásaiból I.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993, 141–144.